Hercz Júlia: Arany ​és Ónix

Nos, azt hiszem, kiosztottam az "Év Kellemes Meglepetése" díjat. Amikor letettem a könyvet, azon gondolkodtam, hogy Hercz Júlia vajon hol volt eddig, és ugye marad még pár könyv erejéig? Meg hogy ez miért nem csak egy első kötet, mert a világban azért bőven lehetne még kalandozni. 

Nem lett az a mindent elsöprő kedvenc (bár minél többet gondolkodom rajta, annál jobban tetszik), de egy elsőkönyvestől nagyon erős kezdés. Persze voltak dolgok, amiken eleinte forgattam a szememet, de aztán ezek vagy értelmet nyertek, vagy úgy döntöttem, nincs kapacitásom hőbörögni rajtuk. Egyszerűen csak élveztem. 

Sztori

Bocsi, nem spoilerezem el :) Amit mondhatnék, az ott van a fülszövegben, a többi pedig elég szövevényes.

Megjegyzem, engem egész végig sikerült megvezetni Esther elrablójával kapcsolatban, pedig akár ki is találhattam volna, ha eléggé figyelek. Szeretek meglepődni, pacsi! 

Világ

Kicsit... Más. Hallottunk már Fátyolról, meg vámpírokról, meg titkos szervezetekről, meg a hatalom egyszem örököseiről, de valahogy nem így. Üdítő volt, hogy egy kicsit oda kell figyelni, hogy mi hogy működik. Érzésem szerint jó tempóban kaptuk meg az infókat, nem volt túltelített, ugyanakkor egész egyedi atmoszférát teremtett a  19. századi Anglia és a mögöttes világ jelenléte, na meg Dhelward világa is. Sőt, ahogy fentebb jeleztem, nekem jöhetne még ebben a világban bármi, Asarelláékkal vagy sem, az már lényegtelen. A különböző fajokról biztosan hallanék még szívesen, hogy mégis mit tudnak a tündérek, meg a sárkányok, meg a többiek (akik ránézésre ugyanúgy emberek, szóval wtf...?). 

Stílus

Ettől a kortól általában falra mászom, de itt meglepő módon egyáltalán nem idegesített. A regény hangulatos, de nem akar erőszakkal belefullasztani az 1800-as évekbe. Néhány ruhadarabról meg járműről persze azt se tudtam, micsoda, de egyébként sem szokott érdekelni, ki mit visel, szóval különösebben nem akadtam fenn rajta. Aki szereti az ilyesmit, az megnyalhatja a tíz ujját a korhű csemegéktől, de tényleg nem kell tőle gyomorrontást kapni. 

A nyelvezetet kifejezetten élveztem, ritkán jutok hozzá mostanában olyan íróhoz, aki tényleg választékosan tud fogalmazni, pláne egy másik korhoz illeszkedve, úgy, hogy pörgős és szellemes is maradjon. A karakterek felismerhető hangjairól ne is beszéljünk: akárhányszor felvettem a könyvet, mindig tudtam, hogy éppen ki a mesélő, ami azért sajnos nem triviális. (Fun fact: általában nem fejezet végén teszem le a könyvet, mert azt direkt úgy írják meg, hogy ne akard letenni, így viszont nehezebb felvenni a fonalat.)

Szóval ez a rész csillagos ötös, tényleg. Eleve emiatt rendeltem meg a könyvet, de a végére nem csak ezért örültem neki :) 

Karakterek

Asarella karaktere egyszerűen gyönyörű. Az illemtudó úrikisasszony a gyilkos legyezővel. Sorolhatnám a szokásos keménycsajos jelzőket mellé, hogy gyors észjárású, éles nyelvű, céltudatos, satöbbi, de az, hogy emellé még elegáns és ugyanakkor emberien esendő is... Megkedveltem :)

Dhelward, a férfi főszereplő; ő holdvérűnek hívja magát, ami nem vámpír, a hangulatnak jót is tett a más elnevezés, de azért nyugodjunk meg, hogy nagyjából vámpír :D Kellően idegen hatást kelt, ugyanakkor alkalmazkodóképes is, szóval szintén egy jó egyensúlyérzékkel összerakott pasi. Nem mondom, hogy ráindultam, de élvezet volt olvasni. 

A mellékszereplőkbe néha belezavarodtam, mert a többségnek hosszú és kacifántos neve van, és valaminek az earlje, és persze általában mindenki máshogy szólítja, ami tök életszerű, csak kicsit nehéz volt követni. Viszont őszinte leszek, ez sem tudott igazán kizökkenteni; megelégedtem annyival, hogy valami pasi Dhelward haveri köréből, csókolom. Mindenesetre jó arcok voltak. 

Romantika/erotika

Egyetlen dolog zavart benne: ez az állandó értelmetlen tagadás mindkét részről, hogy "nem szeretem, mert hát az undorító lenne". Meg ugye a kötelező azonnali ráindulás a másikra, de azt egy idő után megszokja az ember, meg oka is lesz. (Mondjuk azért én fordítva jobban szeretem, hogy előbb legyen oka, és csak utána nedvesedjünk, akkor is, ha 21 évesek vagyunk és szűzek. Persze, meg lehet magyarázni, hogy pont azért van, mert Asarella 21 éves és szűz, és nem nagyon forog társaságban, de attól még zavart. Bár lehet, hogy ez azon könyvek hibája, ahol nincs megmagyarázva, és miattuk már zsigerből taszít ez a jelenség.)

Viszont nagyon tetszettek a kis csatározásaik, ahogy udvariasan szurkálódva próbálják eldönteni, hogy a másik mégis mennyire undorító, és ha nem is annyira, akkor mégis hogyan kéne kezelni ezt a dolgot. Szerettem, hogy mindketten azért egyenesek meg őszinték - nyilván a józan ész diktálta óvatosság keretein belül -, és azt, hogy elsősorban az érintéseken keresztül láthattuk, hogy mennyire is kerültek közel egymáshoz, tagadás ide vagy oda. 

És noha a könyv Zafír pöttyös besorolást kapott, megnyugtatok mindenkit, hogy ez nem a "dugunk, mint a nyulak" típusú történet. Azokkal sincs bajom, de ide sok lett volna.

Tudnék még róla hosszasan beszélni, de egyelőre megelégszem ennyivel. Összességében véve azt mondhatom, hogy bőven megérte beszerezni: pörgős, hangulatos, intelligens sztori, kiváló szórakozás. Ha kicsit is elgondolkodtál rajta, hogy elolvasd-e, akkor igen, olvasd. 

***

"– Megölte?! – sikított fel, mire Dhelward összerezzent. – De miért?

– Én nem végzek trehány munkát – dörzsölte meg a fülét Dhelward. – Akit én megölök, az ott is marad. Ez él."

***

"– A házasságunk csupán üzlet. Nem olyan, mint Mr. Darcy és Miss Elizabeth Benetté. Már, ha tudja, kikre gondolok.

A férfi elgondolkodva végigsimított az ajkán. Asarella önkéntelenül figyelte a mozdulatot.

– Ha jól értem, nem akar velem együtthálni mindaddig, amíg belém nem szeret.

Asarella lelke fellélegzett.

– Így van.

– Értem. Nos, nem akarom kiábrándítani, drágám, de nekem is van akkora birtokom, mint Pemberley. Ha jól tudom, a szóban forgó hölgy azután lett szerelmes abba az úrba, miután látta a házát. Ha csak ennyin múlik, akkor teszünk egy kis kitérőt, és megmutatom Ashdorne-t."

Vi Keeland, Penelope Ward - Szívtipró pilóta

Nem ezzel akartam kezdeni a sort, de arra gondoltam este 11-kor, hogy ezt úgyse olvasom végig egy ültő helyemben, majd lerakom egy órácska múlva, és fogok tudni aludni is. 

Izé... Az egy szerencsém az, hogy rövid, kb. három óra volt végigmenni az egészen, szóval nem az első napsugarakra ocsúdtam belőle. Pedig még fáradt is voltam, de kipattantak tőle a szemeim. 

És igen, elismerem, vannak benne gázos pillanatok. De többnyire tényleg csak pillanatok, egy-két mondat vagy kifejezés. (Említettem már, hogy halálosan idegesít az amcsi gödröcskemánia? Milyen gödröcskék? Hol? Nem is látok meg ilyeneket egy emberen, nemhogy vonzónak találjam...) Szóval meglepően jópofa köny, legalábbis ha az ember annak tudja felfogni, ami. Azt meg mindjárt mondom. 

Sztori

Azt hiszem, most értettem meg, hogy mit jelent a "new adult" kifejezés. Ez ugyanis nem egy romantikus könyv, nem is sima erotikus történet, hanem egy mese felnőtteknek. Ennyi szerencsés vagy szerencsétlen véletlent, ennyi jópofa karaktert, körülményt senki nem magyaráz bele nekem egy reál sztoriba. Én viszont szeretem a meséket :) 

Az alaphelyzet az, hogy Kendall barátnénk ül a reptéren, és azon agonizál, hogy hova utazzon el átgondolni az életét, amikor összefut Carterrel. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ő a címben említett pilóta, és rögtön ajánl is egy utat a saját járatával, mert egy öt perces beszélgetés után - amiben nagy szerepet kapnak Kendall mellei is - mindketten úgy gondolják, hogy ez még akár érdekes is lehet. Ja, elég gázul hangzik, ha azt nem vesszük, hogy valójában mindenki vágyik egy ilyen kalandra, tervek nélkül utazgatni a világban valami jó pasival. Mondom én, hogy mese. Kiskorában mindenki táltos paripát akar magának, meg varázspálcát, felnőttként meg bőrdzsekis / egyenruhás szexi pasikkal lazulni a világ egzotikus tájain, ez van.

Szóval Kendall természetesen "minden mindegy" alapon felszáll a Rióba tartó gépre, ahol aztán Carter egy már említett szerencsés véletlennek köszönhetően meg is találja, és onnantól meg nem mesélem el. Annyit tennék csak hozzá, hogy utazgatnak még ide-oda, igazából végig röpködünk valahova, és meg kell mondanom, az is érdekes, kedvem támadt nekem is megnézni egy-két helyet. Mondjuk Dubajt nem... :D 

Üdítő volt egyébként, hogy nem csak arról szól az egész, hogy nyáladzunk egymásra, és nem dugunk, aztán mégis, és hű de jó. Nyilván ez a fő irányvonal, de nincsenek durván eltolódva a hangsúlyok, zajlik mellette az élet is. Mindkét szereplőnek meg kell oldania a maga problémáját, és néha másokét is. Vagy pont nem megoldani. Az utazgatás is lelazítja a dolgot, sok a töltelék, amik mégis hozzáadnak a történethez, szóval egyáltalán nem tömény. 

Karakterek

Kendall egy rettenetesen gazdag 25 éves csaj, de nem az a törtető üzletasszony típus; örökölte a vagyonát, különösebben nem kellett érte megdolgoznia azon kívül, hogy elviseli a családját, ami mondjuk nem egyszerű. És épp el kell döntenie, hogy mennyit hajlandó feladni az életéből a pénzért, az életszínvonaláért. Elég súlyos döntés, ezért is akar elvonulni egy kicsit a világtól meg az anyjától, és valószínűleg ezért is ugrik fejest ebbe az egészbe, mert utána így vagy úgy, de szétesik az élete. Amúgy tökös, laza csaj, de nem az az eltúlzottan nagyszájú, tulajdonképpen szimpatikus. Mondjuk amikor a pornókirálynős stílusát adta elő, az kicsit zavart, de lehet, hogy csak az irigység beszél belőlem :) 

Carter 29 éves, hírhedt szoknyavadász, de őszintén, ahogy ő kinéz meg viselkedik, úgy ezt akár karitatív tevékenységként is fel lehet fogni. Bár nem esett szó róla konkrétan a könyvben, de néha úgy éreztem, hogy ő legalább annyira trófea a csajoknak, mint fordítva. Emiatt egyszerűen nem tűnt gázosnak. Egyébként ahogy gondolkodik meg kommunikál, az rettenetesen férfias, és most nem a macsó értelemben mondom, hanem hogy viccesen őszinte, főleg ami a szexuális frusztrációit illeti. Példákat nem mondok, mert így a szövegkörnyezetből kiragadva inkább elborzasztó lenne, de már az első saját fejezetében megbotránkoztatóan hiteles és valóságos. Később aztán megismerjük a jobbik oldalát is, meg a múltját, és egész szépen összeáll. Nem ilyen "mindenki álompasija" típus, nekem sem a stílusom (bár nem tudom, miért, mert sok tulajdonsága alapján az lehetne), de azért érdekes :)

Egy negatívumot azért meg kell említenem: Kendallnak tulajdonképpen nincsen élete. Carterébe belelátunk, de hogy Kendall mit csinált, mielőtt ez az egész elkezdődött, arra csak egy-két mondatos utalások vannak, és az is arról szól, hogy tulajdonképpen nem csinált semmit. Nem tudom elképzelni, hogy hogy nézett ki egy napja. Felkelt reggel, és...? Szóval ilyen szempontból kicsit izé, de mondjuk olvasás közben nem volt gáz, csak kicsit zavar, hogy nem tudom, hogy ő mégis honnan jutott el a történet végéig.

Romantika/erotika

Mese habbal, de tetszik. Van benne dráma is bőven, meg hullámvölgyek, sőt, a vége felé én is majdnem elhittem, hogy... Áh, nem lövöm le. Nem friss könyv, de hátha valakinek újdonság lesz. 

Szóval tetszett ez a vonal, ami egy romantikus-erotikus könyvnél nem hátrány. Kicsit persze marhaságnak tűnhet, hogy értelmes felnőtt nő belemegy ilyen dolgokba, mint Kendall, de ismerem azt a lekiállapotot, amikor az ember vevő az őrültségekre. Hogy most már úgyis minden el van cseszve, a komfortzónánk hirtelen nagyon kényelmetlen lett, és muszáj nemhogy kilépni, de kiugrani belőle, hogy ne bolonduljunk meg. És akkor belebotlik egy nagyon fura pasiba, aki szó szerint kirepíti abból a komfortzónából, és megmutatja neki, hogy más élet is van, mint amit ő ismer. És nincs elnyáladzva ez sem. 

Az erotikus részek is rendben vannak, bár Carter elég szókimondóan kommentálja a saját részét, nem finom lelkűeknek való. Gondolom, egyéni ízlés kérdése, hogy valakinek bejön-e, vagy inkább az érzelmesebb leírásokra bukik. Ez itt a keményebb kategória. 

Stílus

Laza, humoros, itt-ott kimondottan mocskos, de azért akadnak benne komolyabb gondolatok is. Élvezet volt olvasni, és tényleg nem volt olyan pont, ahol szívesen leraktam volna. 

A fiatalabbak kedvéért mondom, hogy bocs, de a pasik tényleg ilyenek. Gondolok itt a bugyis jelenetre, ami kiverheti a biztosítékot, ha az ember még nem élt eleget :) Barátkozzatok nyugodtan a gondolattal, hogy a férfiak többnyire furák, vannak érdekes elképzeléseik a szexről. Bár ez a része nem nemfüggő, a csajoknak is megvannak a maguk kattanásai, csak azok más természetűek, amiket meg a pasik nem egészen értenek. Például hogy mit eszünk mi az ilyen könyveken. Ez van. 

Vissztérve a stílusra, így érzésre a fordító megizzadt vele, könnyen lehetett volna gázos a végeredmény, de nem lett. Lábjegyzeteznie is kellett itt-ott, ami szerintem jó megoldás volt, hogy aki érti az adott kifejezést, azt ne zavarja egy béna magyarítás, de aki nem, az is tudja, miről van szó. 

Mondjuk egy-két munkatársnak azért küldök egy virtuális tarkónlegyintést a helyesírási hibákért, meg hogy néha elmaradt az az enter a párbeszéd meg a narráció között, illetve az utolsó fejezet konkrétan csak új sorban kezdődik, a cím sincs kiemelve, elég gázos volt így. Ezeken a pontokon elég igénytelen benyomást kelt a könyv, de úgy vagyok vele, hogy végre valami passzol is a címhez. 

Szóval így tessék nekiállni, hogy ez egy mese. Kendall, a dúsgazdag királylány, és Carter, a perverz herceg a nagy fehér repülőn. A fele tök reális, a másik fele teljesen hihetetlen. Van benne egy-két rész, ahol az ember csak forgatja a szemét, de összességében véve egy kedves történet, izgalmas, fordulatos. Azt nem tudom, hogy újraolvasás lesz-e belőle bármikor, mert annyira mélyen nem érintett meg semmilyen téren, de egynek teljesen jó volt. 

"– Az egyenruhádat vetted fel? A bingóhoz?

– A hölgyek kérték, hogy ez legyen rajtam – felelte elpirulva Pökhendi Carter.

– Jesszusom! Az öreg nénik rajtad legeltetik a szemüket! – kaptam a kezemet a szám elé, és kitört belőlem a nevetés.

– Hagyd abba! – mordult rám, és teljesen zavarba jött.

Életében először szerénykedett a külseje miatt, szóval nem tudtam megállni, hogy ne húzzam vele.

– Te vagy a bingós selyemfiújuk!

– Fogd vissza magad, Hetyke!

– Dzsigoló bemondó.

A fejét rázta, de láttam, hogy a szája sarka mosolyra rándul.

– PILF.

– PILF?

– Dugni való pilóta. Olyan, mint a MILF, csak egy dögös pilótával."

"Az emberek fele azt tanácsolja, hogy kövesd az eszedet, a másik meg azt,hogy kövesd a szívedet. Szerintem kövesd azt, amelyik nincs összezavarodva."