Sarah J. Maas - Fagy és csillagfény udvara

Na, hát ezt elég lassan olvastam. Mármint két este alatt megvolt, de volt közte több hét szünet. Nem érdekelt, nem történt benne semmi, Feyre még mindig irritáló, Rhys már jó pasi helyett inkább inkább a jó férj kategóriába esik (abból meg nekem is van egy itthon), karácsony van, de háború után, mindenki depressziós, de próbál vidám lenni, vagy csak bunkó, mint eddig - hagyjukmá'... 

Őszintén, úgy érzem, hogy enélkül a rész nélkül is teljes lenne a sorozat. Karácsonyi különkiadásnak sok, önálló könyvnek kevés, nem vitt előre szinte semmit a cselekményben... Tudtam volna élni nélküle.

Na jó, egy dologra jó volt: az éppen szopóágon lévő karaktereket elkezdtem sajnálni. Persze mindegyik a saját seggfejségének köszönheti, hogy oda jutotta, ahova, de szerintem ahhoz kellett ez a rész, hogy átérezzük a nyomorukat, és ne legyen túl korai, hogy összevakarják magukat (mert remélem, hogy a későbbiekben összevakarják magukat). Gondolok itt Tamlinre, aki olyan szinten depressziós, hogy az embernek nem való, Nestára, aki arrogánsabb és hülyébb, mint valaha, meg Lucienre, aki még egészen magánál van, csak tök kilátástalan az élete. Na, miattuk volt értelme megírni és elolvasni ezt a könyvet, de a többiek semmi újat nem mutatnak. 

Ja, de. Feyre-nek végre minden az ölébe pottyan. De minden. Őt kiszolgálják, de durván. Egy lottóötösből nem lehetne megvalósítani, amit ő csak úgy ajándékba kap ebben a részben. Buta p****, ******** ***** * ******, ******** ** * *****. 
Hagyjuk.
Szóval szerintem kihagyható darab, bár gondolom, nélküle nem értenénk a következő részben, hogy ki hogy jutott el oda, ahol most van. De ennyi. Szeretem Maas-t, meg a világot, meg mindent (kivéve Feyre-t, buta p***), a következő részre azonnal lecsapok, amint lehet, mert abban vélhetően lesz valami sztori is, de ezt nem erőltettem volna. Sorry :)