Rachel Vincent – Vérmacskák sorozat

Vérmacskák. Igen, elolvastam egy vérmacskás könyvet. Sőt, ami azt illeti, kettőt, mert már a sorozat második magyarul megjelent részén, a Latrokon is túl vagyok. És azt kell mondanom, hogy a téma gyerekes hangzása és az elrettentő fülszöveg ellenére egy igényesen kivitelezett, izgalmas, humoros, jóféle urban fantasyvel akadtam össze. Eleinte kicsit tartottam a Könyvmolyképzőtől, mert amennyire tudom még Lírás koromból, az ő célcsoportjuk az én korosztályom alatt van 10-15 évvel, de rá kellett jönnöm, hogy kiszélesítették a repertoárt az utóbbi időben. 

Egy dolgot azért jó, ha tisztázunk már az elején: a macskák szexik. Nem, nem konkrétan azok a macskák, akik szőrgombócokat öklendeznek fel a kanapénkon az esti whiskas után, hanem kicsit elvont értelemben a macskaszerű viselkedés, mozgás, hozzáállás vonzó. Nem véletlenül hívják párok egymást cicámnak (pedig a malac mennyivel egyedibb), meg használjuk a dorombolta kifejezést a csábító hangon előadott bármire. A vadmacskás hasonlatokról nem is beszélve. Na, ebben a könyvben aztán minden van, ami egy macskában vonzó lehet, és egy kicsit annál is több. A falkásodás mondjuk egy picit érdekes, de megértem, miért kellett a sztorihoz, és bár furán hangzik így elsőre, nekem egyáltalán nem volt zavaró. 

Ami nagyon tetszik a könyvben, az egyrészt főszereplőnk, Faythe (mondtam már, hogy szeretem az egyedi neveket?) maga. Kicsit hasonlít a Vámpírakadémiás Rose-ra, csak életszerűbb, intelligensebb, és hát sokkal többet káromkodik. Meg szexel. E/1-ben íródott a sztori, úgyhogy a velejéig belelátunk a gondolataiba, ami nekem újabban a zsánerem lett, valamiért szeretek mások fejében turkálni. Sokkal érettebben viselkedik, mint az általam ismert young adult főhősök, valószínűleg ezért is nem 16-17 éves lett, hanem 23. Egyébként a többi karakter is abszolút szerethető, Faythe apjába például teljesen bele vagyok zúgva, ő a tökéletes vezető, nem is igen tudnám negatív tulajdonságát említeni. A pasik se semmik, Marc (hogy a Vámpírakadémiás hasonlatoknál maradjak) egy laza Dmitrij, aki általában szintén higgadt és jó vezetőként viselkedik, viszont ha bepöccen - általában akkor, ha a nőjéről van szó -, bármikor bárkit felkoncol, szó szerint. Jace (már megint egy Jace) karakterére még kíváncsi vagyok; ha minden igaz, a következő könyvekben több szerep jut majd neki, bár engem már a bemutatkozásával is megnyert egy életre. 

Maga a könyv pörgős, életszerű, jó stílusú, bár a Latrokban már kicsit sokkalltam a meleg szaros hasonlatokat, de hát a stresszes élet ezt hozza ki az ember lányából, na. Nem emiatt fogom lehúzni. A szereplők macskás megnyilvánulásai egészen érdekes hangulatot teremtenek, nekem bejött a fújás, karmolás, dörgölőzés, a folyamatos evés, a szagok és hangok kihangsúlyozása. A bonyodalmak feloldása sokszor már azelőtt nyilvánvaló, hogy a szereplők rájönnének, de engem ez annyira nem szokott zavarni. Ha egy krimi bonyolultságára vágynék, azt vennék. Apropó, venni: nagy előnyként említeném, hogy tartós kemény- és olcsóbb puhafedeles verziót is lehet belőle kapni. 

Szóval röviden, Rose-ék felnőttek, és mázsás fekete párducok lettek. Vér, törött csontok, átharapott torkok, kiélezett érzékek, vad karmolós szex, nemi erőszak, dráma, meg ami kell. Szigorúan csajoknak, de csak ajánlani tudom. Aki nem hisz nekem, szedje le az első három fejezetet (borítókép alatti felirat) a kiadó oldaláról, ennyi esélyt érdemes adni neki :) 

A sorozat többi része:

• Pride - Falka