On Sai: Vágymágusok 1. - Álruhában

Nagyon régóta vártam ezt a könyvet, mert már amikor először hallottam a koncepcióról, akkor sem tudtam elképzelni, hogy ez tényleg működhet. Vágymágusok címmel YA, azt mégis hogy? Aztán megegyeztem magammal, hogy biztos el lesz mosva ez a szex-dolog, kislányosra, hogy hát végülis ott van, de nem ez a lényeg, mert miért lenne egy YA-ban a szex a lényeg, ugye, és főleg hogyan. 
Hát, hogy is mondjam... Szeretnék őszintén gratulálni a beteg ötlet kitűnő megvalósításához, sosem hittem volna, hogy meg lehet írni egy cuki kamaszpornót 300 oldal flörtölésből. Mondjuk annak azért elég vad, el tudom képzelni, hogy egyeseknél kiveri a biztosítékot, de technilailag amúgy egy 17 éves életébe minden simán belefér, talán csak a vége van kicsit elszállva. 

Oké, oké. Nagyon el van szállva. Igazából az egész regény egy Calderon szintű agymenés, csak a nemesünk nem egy felnőtt kardozós férfi, hanem egy fiatal mágus nő. 

Sztori

Főhősünk, Rianna egy férfiruhába kényszerült 17 éves kanos grófkisasszony. Rendes nőnek túl férfias, férfinak túl nőies, cserébe végtelenül jóindulatú, ugyanakkor határozott és okos is, aki amúgy minden problémát igyekszik rendes nemesi szűzlány módjára rendezni, általában sikerrel. Szegénynek amúgy csak kb. ötször hangzik el a neve az egész könyvben, mert mindenki azt hiszi, hogy ő a saját ikertestvére, Roan. A női mágusokra nem sok jó vár ebben a világban, úgyhogy miután összekeverik őket, Rianna kénytelen a testvére szerepét játszani, és túlélni egy máguskatona-kiképzőtáborban, vagy mi a fenében. ("Férfiak! Élő, fingó, disznó vicceket mesélő férfiak!") Itt aztán szegény rengeteget szenved, már csak azért is, mert az ő mágiája alapvetően tök mást tud, mint a férfiaké, többek között például vonzza a srácokat, meg egyáltalán, 17 éves csajként bedobják a tesztoszterontengerbe, szóval nem egyszerű, na. Pláne, hogy aztán meg is akarják ölni hébe-hóba, meg az emberi kapcsolata is elég bonyolultak tudnak lenni így látszólag melegként (mert annyira nem jó színész, hogy ne nézze meg az izmos férfitesteket). Lesz egy kis nyomozás is, szövetségek, félreértések, szóval pezseg a sztori, bár tény, hogy a hangsúly talán kissé el van tolódva egy felhúzott kamaszlány ízlésének megfelelően. (Ha jól emlékszem, nekem a 18. életévem telt hasonló hangulatban... Történtek dolgok is, de hát a pasik azok pasik :D) Mindenesetre szépen össze van fonva ez a két szál, egy pillantig nem unalmas vagy egysíkú. A folytatást pedig kifejezetten várom, noha lehet sejteni, hogy mi lesz a fő gond, és a megoldása. 

Világ

Izgalmas, egyedi, kidolgozott, ahogy megszoktuk; én mondjuk igényelnék róla még több infót, de gondolom, ahhoz meg kell várnom a következő részeket. 

A legfőbb érdekesség ugye a mágia maga, ami egészen mássá formálta az - egyébként középkori hangulatú - világot, mint a miénk. Azon mondjuk fennakadtam, hogy húsz oldal se kellett ahhoz, hogy eljussunk az isteni maghoz, ami aláhullott az égből, hogy megszülessen a mágia. Ilyen beteg sztorit utoljára a The Magicians sorozatban láttam, ott az okozott galibát, hogy - spoiler - az egyik isten beleszart a mágia forrásába. Hát itt meg egy másik rárecskázott egy kis mágiát a világra. Köszi. Őszintén, nem tudtam, mi hiányzott eddig az életemből, de ez van, az isteni testnedvek és végtermékek egyszerűen minden sztorit feldobnak. 

A mágiarendszer elég érdekes, nincs túlmagyarázva, de a maga módján logikus, hiszen a természet mágiája elég önálló életet él, tehát nagyjából azt csinál, amihez éppen kedve van. Tulajdonképpen egy külön karakter szerepét tölti be, aki hol segít, hol hátráltat, de megfelelő érvekkel meggyőzhető. 

Stílus

Szép, több leírással, mint ami az eddigi On Sai könyvekben összesen volt. Nem vészesen sok azért így sem, viszont a karakterhez és a különleges világhoz nagyon illik. 

A szokásos eredeti kifejezéseinket is megkapjuk, ezúttal - hálisten - teljesen ismerős szavakről van szó, csak furcsa jelentéssel; ez hol tetszett, hol nem. A szőlőindát pl. nem tudtam hova tenni, a gyümölcsoltás viszont elég szép kifejezés arra, hogy a mágusok össze-vissza kefélnek, megsegítve a gyermektelen családokat egy-egy mágusbabával. Milyen önfeláldozók... :) 
A korhatáros jelenetek egyébként abszolút finoman vannak megoldva, már ha azt nem nézzük, hogy Rianna aztán tényleg fűre-fára beindul, és elég sűrűn találja magát nagyon abszurd jelenetekben. De a tálalás maga egészen szolid. 

Ami a humort illeti, most éppen nem röhögtem fel hangosan semmin, talán azért, mert az egésznek van egy ilyen alaphangulata. Ez egy jópofa, de szürreális agymenés, igazán csak akkor néz nagyot az ember, ha hátralép kettőt, és rájön, hogy valójában itt mik történnek. Beteg, de a legjobb értelemben :) 

Romantika/erotika

Először is le kell szögeznem: én annyira, de annyira sajnáltam minden srácot, hogy ezek Rianna mágiája miatt mind azt hiszik, hogy melegek... :D Talán csak Ras-t nem sikerül megingatni szilárd heteroszexuálisságában; Lidércet nem tudom, őt szerintem simán csak nem érdekli az se, ha kiderül, hogy biszexuális. Amúgy ha pasit kéne választani, akkor Ras-t stoppolnám. Róla nem sokat tudunk meg igazából, de rém szimpatikus, a végletekig segítőkész és önfeláldozó (hehe... hehehehe :D), rendkívül magabiztos, és hát ő az egyetlen érettebb karakter terítéken. Sorry, öreg vagyok már, a 17 évesek nekem lassan pedofília :) 

Lidérc egy kicsit vad természetű, és elég nehéz elérni, hogy ne akarja megölni az ember lányát, de hát azt tudjuk, hogy a Szivárgó Sötétség sorozat Késese ihlette, szóval nem is vártam mást. Meg van ugye Mort, akinek jó a segge, meg gyanúsan viselkedik. Rianna mágiája pedig mindennel és mindenkivel össze akar fektetni a lányt, így szegény hol egyikkel, hol másikkal (hol pedig különféle hézkönapi tárgyakkal) keveredik félreérthető helyzetekbe, konkrétan úgy pattog közöttük, mint vasgolyó a flippergépben. Rendkívül hálás vagyok érte, hogy ez pusztán a testi vonzalomról szól, és nincs semmi érzelmi vergődés mögötte. Sőt, a romantikát igazából még csak sejtjük, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hova fog kifutni ez a dolog, és főleg mikor. 

A végén aztán bevillant a Calderon 2. kapcsolódó jelenete, ahol tangó volt a nemszex, itt meg körtét aszalunk - na ott ledobta az agyam a szíjat, hogy köszi, ez most egy kicsit sok a tradicionálisabb (értsd: testi kontaktuson alapuló, körteléfröcsögés-mentes) szexhez szokott lelkemnek... :D 

A lényeg annyi, hogy kamaszkor fölött is teljesen élvezhető és cuki, de csak hogy tisztázzuk: a maga YA-s, direkt történéseket és leírásokat nélkülöző módján tele van erotikával. Ha valakinek esetleg a címből nem lett volna elég egyértelmű... :) Emellett van egy megismerésre váró világunk, egy háborúnk, lassan éhinségünk is, egy rakás máguskatonánk, nemesek, hercegek, kivételezés minden szinten, szóval véletlenül sem egyszerű a helyzet. Nekem jobban bejött, mint az Apa, randizhatok...?, már csak azért is, mert szeretem a sorozatokat, több mélységet lehet pakolni a történetbe és a karakterekbe is. 
Várom a folytatást :)

+ Kedvenc mondat (mert nem hittem a szememnek, hogy szegény csaj egy tál kajára nem tud úgy ránézni, hogy ne szexet lásson):

"Finom illat uralkodott, a fatálakon láttam, a vacsora sűrű húsos-zöldséges ragu, amiben répák és sóskalevelek csavarodtak szerelmesen egymásra."