On Sai - Szürke szobák (Szivárgó sötétség 2.5)

Hát ez zsibbasztó volt. Mármint nem negatív értelemben, hanem szó szerint: épp a gép előtt ültem, a lábamat felraktam egy székre, hogy kicsit odadugjam a konvektorhoz melegedni, és így bírtam felemelni a könyvet, "csak belelapozok" felkiáltással. Aztán egyszercsak vége volt, de addig háromszor elzsibbadt minden testrészem.

Szóval jó lett. Merem állítani, hogy az egész sorozatból ez eddig a legjobb darab, bár ennek nálam főleg az az oka, hogy a sorozatban felbukkanó morális kérdéseken én már túl vagyok, ennélfogva untat, sőt, néha idegesít ezek feszegetése, és azért lássuk be, alapvetően ilyesmikről szól az egész Szivárgó sötétség. Egyszer elolvasni nagyon jó szórakozás, de speciel a Lucyről (ami a sorozat második része) van egy félkész kritikám még két évvel ezelőttről, és azóta se sikerült még egyszer nekiesnem, hogy be tudjam fejezni. Pedig tényleg csak ki kéne nyitni, mert utána olvastatja magát. 

Hát de a Szürke szobák, kérem, ez egy gyöngyszem. Nyilván itt sem hazudtolja meg magát a sorozat, de végre nem kétoldalanként valami más probléma jön elő, hogy a keresztények, meg a kalózok, meg népirtás, meg árulás, meg hit, meg filozófia, meg elvek, meg a komplett erkölcstankönyv, hanem kettő karakternek kettő darab problémájára lehet fókuszálni, az nekem pont elég. Így sokkal inkább kikapcsolódás, mint a Lucy, ami inkább "bekapcsol", ha az ember fogékony az ilyen gondolatokra. 

Megjegyzés (mert rájöttem, hogy nálam néha a pozitív kritikák is úgy néznek ki, mintha utálkoznék): én eleve a kikapcsolódást jelentő könyvekre utazok, szóval csak azért, mert nem ájuldozom tőle, még nem lesz rossz a sorozat, csak pont most pont nekem nem ez passzol. De attól még abszolút az olvasásra ajánlott kategória, mert igényes, érdekes, fordulatos, jó karakterekkel, jó gondolatokkal.

Maga a könyv egyébként nagy vonalakban arról szól, hogy Scart bedobják a titkosszolgálat börtönébe, ahol nagyjából őskori körülmények uralkodnak, már ami a problémákat és megoldásaikat illeti; a nőket is csak azért nem a hajuknál fogva cibálják be a barlangba, mert barlang sincs, csak hamvasztó. Egyébként meg mindenki titkosügynök, úgyhogy nem árt vigyázni, kinek szól be az ember, tehát Scart felváltva akarják megerőszakolni és megölni - hiába, ő már csak ezt hozza ki az emberekből :D

A másik nézőpontkarakterünk, Késes ütősre sikerült, bár a borító alapján nem egy ilyen feltűnési viszketegséges creepy standupos kollegát vártam volna, hanem valami zord magába fordulós arcot, esetleg valami veterán mentor típusú paranoiás elmebeteget, de ez speciel pozitív csalódás volt, így sokkal érdekesebb. Néha elgondolkodtam, hogy nem Ferrero-e valamelyik őse, mert ő is nagy dumás manipulátor, aki nagyon jól átlátja a helyzetet, bár velük ellentétben sok felszabadultság nincs benne, és a mélységére sem lehet panasz, nagyon jól összerakott karakter. A könyv végén kifejezetten meg is lepett, azt hiszem, ott lopta be magát a szívembe végleg, amikor egyértelmű lett, hogy több ő annál, mint aminek látszik. Jöhetett volna még belőle egy ötven oldal :) 

A történések elég erőszakosak, de nem lesz tőle nyomasztó a hangulat, meg hát ez mégiscsak egy börtön, nem babazsúr. Ennél részletesebben nem írnék róla, lévén elég rövid a könyv, spoilerezni pedig nem szeretnék. Legyen elég annyi, hogy ha összezársz négyszáz állatias életmódot folytató titkosügynököt Scarral, az tényleg érdekes lesz ;)
A lezárással is elégedett vagyok, logikus, megnyugtató, kielégítő, csak sajnálom, hogy vége. Ne tessenek kihagyni, megéri az árát.