On Sai - Szürke szobák (Szivárgó sötétség 2.5)

Hát ez zsibbasztó volt. Mármint nem negatív értelemben, hanem szó szerint: épp a gép előtt ültem, a lábamat felraktam egy székre, hogy kicsit odadugjam a konvektorhoz melegedni, és így bírtam felemelni a könyvet, "csak belelapozok" felkiáltással. Aztán egyszercsak vége volt, de addig háromszor elzsibbadt minden testrészem.

Szóval jó lett. Merem állítani, hogy az egész sorozatból ez eddig a legjobb darab, bár ennek nálam főleg az az oka, hogy a sorozatban felbukkanó morális kérdéseken én már túl vagyok, ennélfogva untat, sőt, néha idegesít ezek feszegetése, és azért lássuk be, alapvetően ilyesmikről szól az egész Szivárgó sötétség. Egyszer elolvasni nagyon jó szórakozás, de speciel a Lucyről (ami a sorozat második része) van egy félkész kritikám még két évvel ezelőttről, és azóta se sikerült még egyszer nekiesnem, hogy be tudjam fejezni. Pedig tényleg csak ki kéne nyitni, mert utána olvastatja magát. 

Hát de a Szürke szobák, kérem, ez egy gyöngyszem. Nyilván itt sem hazudtolja meg magát a sorozat, de végre nem kétoldalanként valami más probléma jön elő, hogy a keresztények, meg a kalózok, meg népirtás, meg árulás, meg hit, meg filozófia, meg elvek, meg a komplett erkölcstankönyv, hanem kettő karakternek kettő darab problémájára lehet fókuszálni, az nekem pont elég. Így sokkal inkább kikapcsolódás, mint a Lucy, ami inkább "bekapcsol", ha az ember fogékony az ilyen gondolatokra. 

Megjegyzés (mert rájöttem, hogy nálam néha a pozitív kritikák is úgy néznek ki, mintha utálkoznék): én eleve a kikapcsolódást jelentő könyvekre utazok, szóval csak azért, mert nem ájuldozom tőle, még nem lesz rossz a sorozat, csak pont most pont nekem nem ez passzol. De attól még abszolút az olvasásra ajánlott kategória, mert igényes, érdekes, fordulatos, jó karakterekkel, jó gondolatokkal.

Maga a könyv egyébként nagy vonalakban arról szól, hogy Scart bedobják a titkosszolgálat börtönébe, ahol nagyjából őskori körülmények uralkodnak, már ami a problémákat és megoldásaikat illeti; a nőket is csak azért nem a hajuknál fogva cibálják be a barlangba, mert barlang sincs, csak hamvasztó. Egyébként meg mindenki titkosügynök, úgyhogy nem árt vigyázni, kinek szól be az ember, tehát Scart felváltva akarják megerőszakolni és megölni - hiába, ő már csak ezt hozza ki az emberekből :D

A másik nézőpontkarakterünk, Késes ütősre sikerült, bár a borító alapján nem egy ilyen feltűnési viszketegséges creepy standupos kollegát vártam volna, hanem valami zord magába fordulós arcot, esetleg valami veterán mentor típusú paranoiás elmebeteget, de ez speciel pozitív csalódás volt, így sokkal érdekesebb. Néha elgondolkodtam, hogy nem Ferrero-e valamelyik őse, mert ő is nagy dumás manipulátor, aki nagyon jól átlátja a helyzetet, bár velük ellentétben sok felszabadultság nincs benne, és a mélységére sem lehet panasz, nagyon jól összerakott karakter. A könyv végén kifejezetten meg is lepett, azt hiszem, ott lopta be magát a szívembe végleg, amikor egyértelmű lett, hogy több ő annál, mint aminek látszik. Jöhetett volna még belőle egy ötven oldal :) 

A történések elég erőszakosak, de nem lesz tőle nyomasztó a hangulat, meg hát ez mégiscsak egy börtön, nem babazsúr. Ennél részletesebben nem írnék róla, lévén elég rövid a könyv, spoilerezni pedig nem szeretnék. Legyen elég annyi, hogy ha összezársz négyszáz állatias életmódot folytató titkosügynököt Scarral, az tényleg érdekes lesz ;)
A lezárással is elégedett vagyok, logikus, megnyugtató, kielégítő, csak sajnálom, hogy vége. Ne tessenek kihagyni, megéri az árát. 

Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el!

Ismerve az internet habzó szájú népét, előbebocsájtom, hogy én magamat egy rettentő elfogadó arcnak tartom, nagyjából csak a rosszindulatú és a társadalomra ártalmas embereket jutalmaznám tarkólövéssel, a többiek felőlem azt csinálnak, amit akarnak; még csak nem is kell a négy fal között, csak engem ne akarjanak erőszakosan bevonni. Hogy mást ne mondjak, ilyen téren mindig is inkább a hittérítők zavartak; a meleg, cigány, zsidó, táltos, meg mittudoménmilyen ismerőseimmel sose volt konfliktusom a hovatartozásuk miatt, pedig az egyik csoport esetében több okom lenne agyatlanul utálkozni, mint a társadalom 99%-ának. Szóval a könyv témájával az égvilágon semmi bajom nincs, legyenek csak regények a társadalmi problémákról, szélesítsük a fiatalok látókörét, mondjuk meg nekik, hogy ne legyenek gyökerek, hajrá, neveljük a népet, erre való az irodalom!
Csak ne így. 
Amit a következőkben olvasni fogtok, az kizárólag az arról alkotott véleményem, hogy jelen esetben a megvalósítás mennyire trágya. 

Na szóval nézzük azt a könyvet. 

Röviden? Huh. Én értem, hogy hiány van kényestémás könyvekből, de azért mindennek kéne hogy legyen határa...

Hosszabban:

Karakterek & Stílus

Borzalom. Már az első néhány oldalon kilóg a lóláb, abszolút nem egy 15 éves hangján szólal meg a gimnáziumba felvételiző főhősünk, Petra, A Szegény Szépreményű Falusi Lány. "Megtiszteltetés lenne az intézmény diákjának lenni", meg "Nem akartam konfrontálódni vele [az anyámmal]" - ja, pont erre számítasz egy általánosból frissen szabadult kiskamasztól. Aha. 

Egyébként az egész társaság ezt a minimum öt évvel idősebb stílust tolja, bár ez végső soron talán hozzásegít ahhoz, hogy el tudjam olvasni a könyvet, mert azért lássuk be, bármelyik 15 éves valós lelkivilága halálosan idegesítő lenne az én koromban, a saját naplóimat sem olvasom vissza abból az időből, mert a falat kaparom a sekélyes marhaságaimtól. Szóval én értem, hogy trauma, meg korán érés, de az speciel nekünk is megvolt, mégse lett tőle hirtelen egyetemistákhoz illő gondolkodásunk, tudatosságunk és szókincsünk. A magunk - egyébként intelligens - módján azért segghülyék voltunk, már csak azért is, mert másképp valószínűleg fellógattuk volna magunkat az első fára. 
Ja nem, akkoriban a hídról ugrálás volt a divat. 

Mindegy.

Aztán belépett a képbe Dávid, A Titokban Meleg Srác, aki szintén 15 éves, a "fantasztikum" szót használja fantasy helyett, és húsz másodperc alatt képes halálosan beleszeretni a környék legnagyobb seggfejébe (köröket verve ezzel minden általam valaha is olvasott karakterre), vele párhuzamosan pedig megjelenik Áron, akinek épp csak kiserkent a fanszőrzete, de máris szexistennek tartja magát - és itt kezdtem el komolyan visszagondolni a gimis éveimre, és csak azt tudtam mondogatni magamban, hogy nembazmeg. 
A mellékszereplők többségükben elég valótlanok, a gazdag problémás családok gyerekei baromira nem lesznek ám mind ilyen gennyládák, akármennyire is ezt akarja sugallni a könyv. A pénz és a gázos szülő önmagában nem tesz gyökérré. Ők is csak emberek. 

Szerelmi szál
Szegény Dávidunk szappanoperákat megszégyenítően túlcsordul a szenvedélytől, és ugyan már az elején megbeszéli magával, hogy biztos nem a hormonok teszik ezt vele, csak az nem derül ki, hogy akkor viszont mi. Mert ugye megtalálni a legvisszataszítóbb arcot, undorodni tőle, de közben beleborzongani a látványába is, az már csak valami nagyon komoly pszchiátriai kezelést igénylő probléma lehet, ha kizártuk az érzelmeket és a hormonokat. Biztos van erre is valami szakkifejezés, seggarcofília, vagy szánalomfétis. Bár utóbbit talán kielégíthetné egy laza comingouttal is a felvázolt közösségben.
Aztán amikor mégiscsak összegabalyodnak ezek ketten, hát az a jelenet annyira irreális, hogy még filmen is gázos lenne megfelelő háttérzenével. A tömény utálkozásból csettintésre váltani a mély érzelmekre és őszinteségre, az egyszerűen nem. Amúgy cukik, meg reális problémákkal szembesülnek, de az eleje az nagyon wtf. 

Üzenet

Az egész könyv rettenetesen görcsösen akarja beléd verni A Mai Liberális Gondolkodásmódot és egyéb (amúgy fontos és igaz) dolgokat, de annyira direkt módon, hogy az már fáj. Igen, vannak társadalmi különbségek, és ez rossz! Igen, cikizik a melegeket, és ez rossz! Igen, lenéznek, ha csóró vagy, és ez rossz! Igen, a gyerekek néha szívatják egymást, és ez rossz! És ezek nagyjából szó szerint ki is vannak mondva, semmi árnyaltság, célozgatás, vagy burkolt üzenet, hanem telibe az arcodba, egy liberális esélyegyenlőségi konferencia szövegének igényességével, az életről mit sem sejtő friss gimnazisták tolmácsolásában. Fuck yeah, ez aztán az irodalom! 
A szintén nem burkolt reklámokról és népnevelésről meg ne is beszéljünk. Vásárolj zenét, vásárolj könyvet - még az is le van írva, honnan és mit, az összes ma divatos médiumot, előadót és (főként magyar) könyvet tolja bele az arcodba minden harmadik oldalon. 
Szóval a "mondjam vagy mutassam" örök konfliktusából sajnos itt a "mondjam" került ki győztesen, ami pont szembemegy azzal, amiért a könyveket alapvetően szeretjük. A Harry Potterben is megjelentek hasonló problémák, és tudtunk róluk? Nem. Beépült a tudatunkba? Hogy a fenébe ne, egy komplett generációéba! A szeplős vörös hajú csóró mugliimádó Weasley-k heroikusságát az isten nem törli ki már az emlékezetünkből. Az irodalom. Ez? Nyílt propaganda. Nem szeretem, amikor meg akarják mondani, miről mit gondoljak, a kamaszok meg (ha jól sejtem, ők lennének a célcsoport) pláne. 

Sztori
Az az igazság, hogy ennyi köcsög sehol nincs egy rakáson. Eleve ott kezdődik a probléma, hogy ugye itt az internet, ahol még az is megtalálja a maga közösségét, akinek az a fétise, hogy pónijelmezben stoptáblák tövébe hányjon félig emésztett pacalpürét minden harmadik teliholdkor. Akárhol lehet ma már megértő közösséget találni, és aki akar (és amúgy nem egy vérostoba rosszindulatú pöcs/picsa), az meg is találja, és nem lesz magányos akkor se, ha az iskolában szívatják. Volt szerencsém egy ilyen közösség tagjának lenni, és az a helyzet, hogy még a nagyon fura arcokat sem üldöztük el, akikkel igazából mi sem akartunk egy levegőt szívni, és nyilván nem a mi kis társaságunk volt az egyetlen ilyen széles e világon. 
Az sem normális, hogy se anyukának, se az iskolában egyetlen tanárnak vagy iskolapszichológusnak sincsen lelkiismerete, egyik sem emlékszik a gyerekkorára, egyik sem érti, hogy mi történt, vagy hogy mi fog történni a csajjal, akár igaz a történet, akár nem. Az is irreális, hogy hetekig, hónapokig ugyanúgy szívatják a csajt, mintha tegnap történt volna az eset. Olyan sincs, hogy az egész interneten senki nem élt még át hasonlót, és senki nem indít egy olyan facebook csoportot, hogy "egymillióan a magyar kurváért", vagy valami. Petrácska sem írja ki a facebookra, hogy valójában mi történt, pedig rögtön a társadalom negyedét átállítaná a maga oldalára, de minimum a vérfeministákat, akik azért elég sokan vannak, és rögtön nem érezné magát közellenségnek. Szóval oké, hogy ez egy könyv, és nyilván torzul a valóság, de ha létező problémákról beszélünk, akkor legyen már ott a létező megoldás is, ne az öngyilkosság meg a tömegmészárlás álljon ott egyetlen opcióként a hasonló lelkiállapotban lévő kamaszoknak. Mert ezt a könyvet elsősorban az "áldozatok" fogják olvasni, nem azok, akiknek kellene a témában egy kis arculcsapás. Innentől kezdve pedig én azért megkérdőjelezem a könyv hasznosságát, minden nyilvánvaló jó szándék ellenére is. 

Összefoglalva: irreális, erőltetett, sok téren erősen kifogásolható. Azt persze el kell ismerni, hogy a maga módján érdekes, hiszen végig tudtam olvasni. De annyira, annyira örülnék, ha ugyanezt a sztorit egy jó kivitelezéssel sikerült volna tető alá hozni! 
Az üzenetét tekintve a vége elég ütős ahhoz, hogy az ember megjegyezze, viszont túl irreális, hogy a saját életére, vagy ennél kisebb súlyú dolgokra is kivetítse. 

Mindegy; végülis ha csak egy embernek segít, már megérte.

Kivéve, ha az illető a Petra-féle önsegítő módszert választja.

Nalini Singh - VAN MAGYAR KIADÓ!!!

Lehet bontani a pezsgőket, ugyanis a napokban Naliniék a következő üzenetet hagyták a fb-os rajongói oldalon:

Tehát egy egyelőre ismeretlen magyar kiadó bevállalta a Guild Hunter (Angyali vadász) folytatását, és lefordítják az Archangel's Legiont, a sorozat hatodik részét. Az alakváltós sorozatot egyelőre nem vették meg, se a Rock Kisst, de reméljük, látják majd, hogy igény van rá, és azokat is megkapjuk később. 

Ennél több infóm nincs, ne is kérdezzétek, írok majd, ha lesz :) Reméljük, a kiadó is lassan felfedi magát, bár van egy olyan sejtésem, hogy ez majd csak akkor várható, ha meglesz egy kb. időpont a megjelenésre. Addig hátra van még a fordítás, miegymás, ami azért nem egy két hetes folyamat. De lesz folytatás, ez a lényeg! Naliniék meg iszonyat jó arcok, hogy felkerestek minket a hírrel :)

Az Archangel's Legion egyébiránt ismét Elena és Raphael sztorija lesz, ezen túl még két könyv jelent meg angolul a sorozatban: a hetedik rész az Archangel's Shadows, Ashwini és Janvier összegabalyodása (amiért a falat kaparom, mióta csak megtudtam, hogy ők lesznek a főszereplők), a nyolcadik pedig az Archangel's Enigma, Naasir és Andromeda (vele magyarul még nem találkoztunk) története. Közben meg természetesen halad a nagy háttérsztori is - már megint véletlenül beleolvastam a GH character guide-ban olyan részletekbe, amiket nem feltétlenül akartam előre tudni. Nem fogunk unatkozni, annyi biztos. 

Varga Csaba Béla - Santa és az Éj asszonya

Tegnap falhoz basztam egy könyvet.

Képletesen csak, mert az ember aludt mellettem; így az érzés fizikai manifesztációja pusztán annyi volt, hogy ciccegve lekúrtam az éjjeliszekrényre, és felvettem az egyetlen másik könyvet, ami kartávolságon belül volt, de magamban igenis falhoz vágtam, csattanósan, hogy kiessenek belőle a lapok is, és mehessen tüzelőnek.

Nagyon régen történt velem ilyen, hogy olvasás közben úgy felhúztam magam, hogy letettem a könyvet, és többet fel se akartam venni, de egyszerűen nem bírtam tovább. 

Igen, ez volt a Santa és az Éj asszonya. 

Nem tehetek róla, de amikor a századik oldal környékén ott tartok, hogy:

- nem tudom, miről szól a könyv,

- nem tudom, ki kicsoda, és mi köze van a többihez,

- nem tudom, hogy működik a világ, miféle lények mászkálnak benne, mert csak nevük van, de infó egy szál se,

- és még csak nem is vicces vagy szórakoztató, nem kapcsolja ki az agyamat a napi melóból,

akkor nincs mit tenni: kuka. 

Mintha minden fejezet egy új könyv bevezetője lenne, komolyan. Hiszen új a helyszín, újak a karakterek (vagy volt már róluk pár szó, de még mindig nem ismerem őket - kb. három megjegyezhető arccal találkoztam azon az első száz oldalon), és a kedves olvasó semmit nem tud hova tenni. 

Hát, nagyjából ez rövid kapcsolatom még rövidebb története a Santával. 

Ugyanitt egy példány a könyvből becserélhető tábla mogyorós csokira. Egyeztetés kommentben, vagy a jobb fertályra frissen kirakott mailcímen.