Legend of the Seeker - "retro" sorozatkritika

A karanténra való tekintettel leporoltam ezt a félkész bejegyzést, hátha már halálra unjátok magatokat otthon, és kéne elfoglaltság :)

A retro cimkét azért kapta, mert akárhonnan nézzük, idestova tíz éve, hogy elkaszálták a méltatlanul kevés két évad után, amit megélt. 

Igen, méltatlanul, mert ez a sorozat az iskolapéldája annak, hogy igenis lehet szarból várat építeni.

Alapvetően annyit kell tudni a sorozatról, hogy egy teljesen tipikus fantasy, középkori fejlettségű világ mágiával, varázslókkal, mindenféle egyéb érdekes képességekkel, mágiával megtolt főgonosszal, különféle lényekkel, próféciával, varázstárgyakkal, szóval tényleg klasszik fantasy, ahogy kell, de nem a sablonos tolkieni világépítéssel - itt például alapból mindenki ember, nincsenek se elfek, se törpék, se semmi. Ebből ugye még lehet bármi; csak a megvalósításon múlik, hogy fasza lesz-e, vagy egy talicskányi egymásra hányt sablon, és itt jön be a könyvek és a sorozat közötti különbség.
Anno a sorozat elkaszálása után elkezdtem olvasni a könyveket, ami alapján készült a LotS, mert érdekelt, hogy mi a folytatás. Konkrétan annyira bűnrossz volt, hogy inkább bámultam kifele az ablakon, mert még az is jobb programnak tűnt. Csak a miheztartás végett: melóban olvastam, egyedüli eladó voltam egy újonnan nyílt boltban, ahova egy nap alatt átlagosan két darab vásárló tévedt be, ehhez képes volt unalmas olvasni. Kegyetlenül szar könyvek, de tényleg, halálosan semmitmondó, nulla érzelem, szóval egyértelműen a "nem ajánlom" kategória. Max. annak lehet jó, aki eleve ilyeneken nőtt fel és nem zavarja, ha kizárólag a cselekmény halad előre, az is lassan, de semmi más nem történik semmilyen szinten.

Na most ehhez képest a sorozat a következőket tudja felvonultatni, csak címszavakban:

- a világ legtáposabb és legjobb humorú mágusa, aki tényleg dobálja a tűzgolyókat meg köddé válik meg minden, amúgy meg az első jelenetében meztelenül ül a holdfényben és egy csirkével beszélget

- a világ legszexibb gonosza evör, Craig Parker (leánykori nevén Haldír, de meg nem mondanád róla) annyira átéli a karaktert, hogy végem van; rettentő stílusos, és az akcentusa, hát attól meg kell halni (de azért megnyugtatom a férfiakra kevésbé bukó közönséget, hogy amúgy is összetett karakter és elég para ellenfél)
- istentelen humoros és epikus; nem gyerekes, de nem is lett az a felakasztom magam kategóriás darkos stílus, pont kényelmes, és a tétek is durván emelkednek

- érdekes világ rengeteg lehetőséggel - aláírom, nem mindig az életszerűség fellegvára, de láttam már rosszabbat is, meg hát a hangulatért cserébe elnézem neki

- a sztori elég összetett, kellően sok csavarral megspékelve, halad is valahová, folyamatosan a főszállal vagyunk elfoglalva, a kitérők is jók, nem emlékszem kimondottan unalmas részre

- a karakterek jók: elég összetettek, a múltjuk lépten-nyomon bekavar, változnak, fejlődnek, hibáznak, aztán jobb emberek lesznek, tényleg lehet értük izgulni
- a romantikus-erotikus szálak is működnek, főhőseinket annyira megszopatták ilyen téren, hogy öröm nézni (vagy olyasmi :D), ők tolják a romantikus részét, az erotika inkább a gonoszunk körül jelenik meg, és hát oda van rakva, na - egyiket se viszik túlzásba, de azon a kevésen azért el lehet rágózni.

Ez nyilván a főleg lányos szemszögű értékelés, de a női karakterek is egytől egyig szexik, csak mondom :) Marci is szereti, szóval abszolút nem mondanám csajos sorozatnak, mindenki megtalálhatja benne a maga  néznivalóját. Aki bukik a fantasyre, és valahogy kimaradt volna az életéből a LotS, az adjon neki egy esélyt, ha lehet, eredeti nyelven A magyar szinkron se kimondottan rossz, de a finomságok igazán angolul jönnek ki.
Oké-oké, vannak hibái is a sorozatnak elismerem. Legfőképpen az, hogy a kasza miatt nincs lezárva, de mivel némi szenvedés árán be lehet pótolni a könyvekből vagy a netről a kimaradt részeket, nem kell feltétlenül a hajunkat tépni, hogy na most vajon mi történik (bár én egyébként nem néztem utána, és még mindig élek). Ezen felül is itt-ott megbotlik azért, de még mindig messze jobb minőségű és felnőttebb, mint mondjuk a Shannara (szódával az is elment, amúgy nem olvastam), meg hát eleve nem dúskálunk az ilyen jellegű fantasy sorozatokban, szóval mindenképpen megér egy misét. Persze a műfaj alfája és omegája még mindig a 2008-as Merlin, na abba tényleg nehéz belekötni. De a Legend of the Seeker is kiváló szórakozás; kreatív, stílusos, jó hangulatú és humoros, a színészek is jól tolják, szóval nosza, tessék nekiesni :)