J. Goldenlane: A herceg jósnője 1-2.

Yep, visszatértem. Olvasgattam útközben is, csak írni nem volt kapacitásom, de igyekszem majd pótolni a kimaradt könyveket újraolvasás után. 

Most maradjunk a témánál: megismerkedtem Goldenlane-nel. 

Azt nem mondhatom, hogy zökkenőmentes volt a haverkodás: az elején egyszerűen nem hittem el, hogy komolyan olyan könyvet olvasok, ami egy szerencsétlen ostoba parasztgyerekről szól, aztán egy falka álomvilágban élő idealista bölcsészről, aztán egy teljesen képtelen karakterről, aki annyira naivan hülye, hogy élnie se lenne szabad, viszont néha rátörnek ilyen IQ-rohamok, amikor mindent megold, aztán mindezt megkoronázta a hülye véletlenek idegesítő sorozata, és az a tény, hogy az égvilágon semmi lényeges nem történt az egész könyvben - szóval nem estem hanyatt, na.

Viszont ez az egész annyira gördülékenyre sikerült, hogy nem volt kedvem abbahagyni. Meg ugye vártam, hogy mikor történik végre valami. A második rész végére tulajdonképpen egészen összebarátkoztunk, de azért kedvenc sose lesz.

Na de nézzük részletesebben.

Karakterek

Hülye nevűek, nem túl részletgazdagok (nem mintha hiányérzetem lenne, ilyen könyvben ne is legyen senki túl mély és összetett), de fejlődőképesek. Lehet bennük bízni, nincs nagy köpönyegfordítás, a barát a maga módján tényleg barát, aki meg kis geci volt, az úgy is marad. A hangsúly a maga módján van, elég furán tudják értelmezni a barátság meg a jóindulat fogalmát, de nagy bazmegolást azért egyik sem okozott.

Főhősünk, Arcsin (tarkónbaszást érő név, minden egyes alkalommal ütni támadt kedvem, amikor megláttam leírva) elméletileg női ivarszervekkel rendelkezik, gyakorlatilag meg a franc tudja. Lelki szemeim előtt hol egy koszos, mezítlábas, fogatlan, teheneket hajkurászó parasztfiúként jelenik meg (ezt a szerepet a legelején szedte össze, aztán szépen lassan elhagyta), hol meg zsákruhás kócos szemüveges kis tudós geekként. Valószínűleg az utóbbit szerette volna láttatni az írónő, én igyekeztem is, de az előbb azért majdnem leírtam, hogy Hatal pasija, és időbe tellt, mire észrevettem, hogy valami nem stimmel. 
A lányzó amúgy borzalmasan szerencsétlen, életképtelen, és szociálisan hátrányos helyzetű, aztán valahogy ő lesz a legnagyobb manipulátor, és igazából nálam itt került át a mese kategóriába a könyv, mert ilyen nincs. Ha valaki beszűkült tudatú szerencsétlen hülye bölcsész, akkor az nem manipulál magabiztosan senkit, hanem előbb-utóbb egy középkori mekiben fog sajtos teveburgert árulni a jónépnek nagyobb kumisszal, ha meg nem ölik előbb. A karakterfejlődésnek is kéne hogy legyen határa, vagy legalább kézzel fogható oka. Ezt egyszerűen nem tudom hova tenni, főleg ezen a pislákoló neonlámpa-módon, hogy alapból sötét, aztán néha megvillan, és egyszercsak égve marad. Nem is tudom, mit utáltam jobban: a sötét énjét, vagy az oda nem illő megvilágosodott pillanatait. Kezdő RPG-s első trollja szindróma. 

Sztori

Szóval ez a csodálatos Arcsin valami véletlen folytán átkerül a fél évnyi hajóútra lakozó homoki cigányokhoz a mágia földjére, ahol jól ott felejtik, majd a semmiből felvakarja magát nagyon magasra, mindezt kizárólag azért, mert mindig pont úgy balfaszkodik, hogy aztán véletlenül zseninek tűnik tőle. Utóbbi jelenségtől amúgy telibe rosszul vagyok, nem is értem, miért vagyok ilyen toleráns ezzel a könyvvel. Persze, ki lehet magyarázni, hogy biztos az istenek, de maga a könyv nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, találd ki egyedül, ha érdekel, ami marha zavaró. Ahogy az is, hogy a legelején felvázolt kérdés, ami engem végig foglalkoztatott - ki a frász volt Arcsin anyja, és mi történt vele - megválaszolatlanul marad, még csak említés szintjén sem kerül szóba később. Ami gáz, mert ha nem fontos, akkor meg miért kellett neki ez a misztikus háttérsztori? Idegelni az olvasót? Sikerült, köszi.
Olvastam a napokban egy interjút az írónővel, és igazából az után már semmin nem csodálkozom; annyira laza, hogy majd' szétesik, ő nem néz utána semminek, nem hajlandó foglalkozni vele, hogy egyáltalán mit ír, nincs is értelme egyik könyvének se, csak leírta és vicces lett. Hát nem tudom, én hallottam már az írói ígéret fogalmát, és ha szabad megjegyeznem, annak speciel érdemes lett volna utánanézni. Nem mai a könyv, szóval remélem, azóta sikerült. 
Maga a sztori amúgy nem rossz, történnek dolgok, problémáról problémára haladunk, egész csavaros megoldásokkal, - már amikor épp nem deus ex machina oldódik meg a helyzet. A második részben kicsit magára talál a csaj, meg a pasi is kezd emberformát ölteni, azt jobban szerettem, csak a felvezetés volt marha idegesítő.

Stílus

Nem elég humoros, és nem elég komoly, inkább éppen csak komikus, amit speciel pont nem szeretek, de még belefért. E/1, az elején marha idegesítő szófordulatokkal, meg néha zavaró, hogy telibe neked, az olvasónak mesél a csaj, de még mindig sokkal jobb, mint az erőltetettt vinnyogóspicsás E/1. Aki bírja a ponyvát, az vélhetően meg fog vele barátkozni. Vagy baromira fogja utálni. Esetleg felváltva. Ki kell próbálni. Én még mindig nem döntöttem.

Szerelmi szál

Hát, nyomokban azt is tartalmaz. Nem romantikus regény. Van benne pasi, kettő, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de itt véget is ér a dolog. Nincsenek érzelmes beleélős jelenetek, csak tényszerű elmesélés (az is odáig terjedt, hogy "megcsókolt" meg "velem aludt"), szóval Hatal miatt senkinek nem lesznek álmatlan éjszakái, hacsak fantáziából nem pótolja a kimaradt jeleneteket. És most egyáltalán nem a szexre gondolok, mert maga az udvarlási fázis is kimaradt (nem, csajok, higgyétek el, az nem minősül udvarlásnak, hogy egy arrogáns pöcs kevésbé pöcs lesz veled); egyszerűen csak egy idő után gyanús lett, hogy ezeknek most már illene összegabalyodniuk. Szóval aki romantikát keres, másik könyvben tegye. 

Összességében fogalmam sincs, miért olvastam végig. Jól van előadva, ez tény, unalom ellen nem rossz, munkába, hosszú vonatútra, meg hát nyilván nem véletlenül szeretik marha sokan, szóval biztos az én készülékemben van a hiba, de egyelőre nem érzek késztetést mást is olvasni Goldenlane-től. Egynek elment, végülis nem szenvedtem nagyon, de vélhetően tudtam volna élni nélküle.