2014. december 7., vasárnap

Rachel Vincent - Alpha (Vérmacskák 6.)

Vigyázat, SPOILER! Erről nem tudok anélkül írni, sorry, mert minden, ami ebben történik, válasz valamelyik nagy kérdésre. Ha érzékeny vagy rá, ne olvass tovább, tényleg.

Én baszom el. Tuti. Más magyarázat nincs arra, hogy a sorozatok utolsó részei nagyrészt csalódásként érnek. Mindig várok valami meglepő fordulatra, mindig a rossz pasinak szurkolok, mindig a nem kiszámítható végét akarom látni. De valahogy sose jön össze. A nagy történetszálak persze nyilván egyfelé mutatnak, az oké, de a megvalósítást, vagy a kisebb szálakat úgy szeretném már egyszer úgy lezárni, hogy "hmm, ez igen, erre nem számítottam". Igenis tessék engem meglepni a sorozat végén, különben tök felesleges megírni az utolsó részt. 

Sok szempontból semmi egetrengető nem történik, az jön, amit vártunk, a megfelelő emberek tarkón, illetve belső szerveken lettek csapva, alaposan, hatalmas vérontás közepette. Faythe-ék oldaláról is vannak áldozatok, és az egyik kedvenc karakteremért csak azért nem sírtam, mert volt ideje elbúcsúzni, nem olyan hirtelen és értelmetlen halál volt, mint Ethané. Ezzel a részével meg is vagyok elégedve, meg az összes hősi halállal, Sanders mamával, meg úgy általában, amikor nem romantika ment, akkor azért annyira nem szenvedtem. 
De mivel a fő vonalak ilyen egyenesek, sajnos a könyv nagy részét Faythe rinyálása tölti ki, aki most már komolyan rohadtul idegesít a pasiügyeivel. Én nagyjából a harmadik napon hagytam volna két szék között a padlóra esni, ilyen hozzáállással rohadjál meg ott, ahol vagy, egyedül. Szüljél sünt. Biztos vannak vérsünök is. 
Most komolyan, hogy lehet valaki ennyire döntésképtelen picsa? Azt se tudja, mit akar, és nem is akarja kideríteni, csak túl akarja élni, oda se nézni, hátha elmúlik, és nem veszi észre, hogy nem működik. Ráadásul az apja már az elején megmondja, hogy mi a megoldás, de azzal sem foglalkozik. Én értem, hogy a döntés mindenképpen rossz, ezért el akarja kerülni, de könyörgöm, ha ő egy ennyire vagány fejjel-a-falnak típus, akkor szíveskedjen ezt is feldolgozni és megfelelően kezelni. Meg hát nem tudom mit képzelt, hogy mi lesz ennek a vége? Az egyik megöli a másikat, és megoldja helyette? Vagy majd megszokják, és megtarthatja mind a kettőt?
A fiúkat is elcseszte ez a hozzáállás, töketlenek lettek egy kicsit, hogy hagyták magukat így megalázni. Jace-nek talán egy fokkal jobban állt, ő inkább kivárós típus, de Marc csak a végére találta meg a golyóit, ami engem rohadtul zavart. Aztán megint elveszítette, amikor első szóra ugrott vissza Faythe-hez. Miért kellett, miért...?
Más karakterekkel is akadtak problémáim, Kaci például most nem volt sem aranyos, sem vagány, ellenben hisztis meg nagypofájú igen, amiért mérges vagyok, mert amúgy szeretem a kiscsajt. A többiekkel úgy általában csak annyi gondom volt, hogy nem igazán számított a személyiségük a sztoriban, ezért nem is igen jött át. Vagy csak én olvastam nagyon rossz hangulatban, fene tudja. 

Na de azért rossznak nem nevezném a könyvet, csak az előző után elég nagy csalódás, úgyhogy nyugodtan vonjatok gyököt az előbbi kifakadásomból, nehogy emiatt ne olvassátok el, mert azért bőven van, amiért érdemes. A fiúk esküjénél például csak azért nem sírtam, mert addigra szárazra olvastam a szememet. 
Sajnálom, hogy vége van, azt meg főleg, hogy így van vége. De tulajdonképpen minden a helyére került. Kíváncsi lennék, hogy ezután mi történik, de amennyire tudom, itt a vége, és nem lesz már folytatás, úgyhogy mindenki szabadon elképzelheti, hogy ki mihez kezd magával :) 

4 megjegyzés:

  1. én merjem olvasni? mármint az elejétől. mert tervben van, de hallottam mindenfélét, úgyhogy nemtom. bizonytalan lettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Merjed, merjed, nagyon jó a sorozat, csak a vége ahhoz képest, amit vártam, kevés. Vagy inkább sok. Maximum ha jót akarsz magadnak, akkor abbahagyod az ötödik résznél, úgyis az a legjobb, meg ott már lehet is tudni, mi lesz a vége, csak a pasik sorsa kérdéses, de azt meg elképzeled szájízed szerint :D

      Törlés
  2. Nekem személy ez volt a kedvenc kötetem az egész sorozatban és határozottan meg voltam vele elégedve, míg az ötödikhez mondjuk ezidáig még hozzá sem mertem nyúlni és azt csak átugortam. (Úgy érzem hogy a lelki békémnek egyenlőre túl sok lenne a pillanat amikor hatalmas durranással kiborul a bili azzal nagy szarkupaccal amit Faythe a negyedik részben Jace segédletével összehozott, az addig a pontig felvezető feszültségről nem is szólva.) De ez csak egy mellékes megjegyzés, és nyilván ízlések és pofonok. Viszont a sorozatnak van folytatása. Vagyis hogy magának a Vérmacskák ("Shifters") sorozatnak tényleg ez az utolsó kötete, de ezt fűzi tovább az idén februárban a "Lion's Share" címre hallgató regénnyel debütáló "Wildcats". (http://www.rachelvincent.com/Lionsshare.php) A két sorozat cselekményét a "Hunt" kisregény/novella köti össze. (Angolul tudók örülhetnek, mert pillanatnyilag ez inyenesen letölthető és olvasható.) Arról fogalmam sincs, hogy mikor vagy egyáltalán jön-e majd-e a "Wildcats" magyarul, bár én személy szerint kicsit aggódom, hogy nem, mivel az írónő ezt nem egy kiadóval publikálja, hanem saját maga.

    VálaszTörlés