Nalini Singh - Vonzódás (Psy/Changeling 1.)

Rövid és összefüggéstelen tények:

1) Nem, nem vagyok hajlandó a sorozat címének elmebeteg magyar fordítását használni, sorry. A keresőoptimalizálás kedvéért most egyszer leírom, meg betagelem, aztán kitörlöm még az emlékét is a fejemből: Egy világ - Két faj - Állandó küzdelem. 

2) A Scar mentáljai meg Rachel Vincent Vérmacskái után most sikerült betalálnom ezt a mentálos-leopárdosalakváltós könyvet, úgyhogy ha esetleg bele találnék zavarodni a világokba, akkor az vesse rám az első követ, aki képes ezeket így egymás után elfogyasztani, és aztán nem Lucyt keze nyomát keresni a mentálhálón, meg nem Faythe-ék jelentését várni a végén, hogy kinek hova intézték a megfelelő testrészeket. 

3) Jelenleg eredeti nyelven 13 rész létezik a sorozatból (nem elgépelés, tényleg 13), ebből öt jelent meg magyarul, de érdemes tudni, hogy momentán súlyos kiadóhiánnyal küzdünk, úgyhogy enyhén szólva is bizonytalan a sorozat további sorsa, meg a papírkönyv formátumú fellelhetősége is. 
4) Bocsánat, ha lépten-nyomon a Guild Hunter (Angyali vadász) sorozathoz hasonlítgatok, de Nalininak annyira egyedi a stílusa, hogy nem tudok nem párhuzamokat vonni. Azt hiszem, életemben nem használtam még a "szokás" szó ennyi változatát ilyen rövid időn belül... :)
5) Nem kell megijedni a borítótól, a jópasi nem egy méltóságát vesztett szőrmintás Robbie Williams imitátor... :)

Sztori

Mondhatni a szokásos, nyomozós-lelkizős-egymásratalálós. A leopárdfalka és a szomszéd farkasfalka összefog, hogy megkeressenek egy gyilkos mentált, aki elvileg nem is létezhetne, hiszen ők száz éve megtagadták maguktól az érzelmeiket, így különösebben gyilkos hajlamaik sem lehetnek, mert nincs, ami táplálja azokat. A bonyodalmat az okozza, hogy merő véletlenségből egy titokban mégiscsak érző fiatal mentál nőt (Sascha) küldenek a leopárdfalka vezetőjéhez (Lucas) kémkedni, aki szó szerint és átvitt értelemben is egy született alfahím. Nem egy Raphael, de azért nem rúgnám ki az ágyból. Cicc, cicc... :)
Gondolom, nem kell mondanom, hogy a későbbiekben semmi nem a terv szerint alakul, de igazából nem is az a lényeg, hogy mi történik, hanem hogy hogyan. Persze a sztori is elég összetett, nem zavaróan kiszámítható, meglepetést is tartogat bőven, a vége pedig kifejezetten pörgős, úgyhogy aki bármiféle információ alapján buta vagy egyszerű nyálfantasyre számítana, az súlyosan téved; ez a könyv kérem, odarakja magát minden téren (vagy legalábbis van elég érdekes ahhoz, hogy ne tudjak odafigyelni a hibáira), ahogy Nalinitől elvárható. És hát maga a folyamat, ahogy Sascha szép lassan feloldódik az érzelmekben és összetartásban tocsogó falkában, hátrahagyja az idegösszeomlásig elfojtott énjét, és magára talál, hát az mindent visz. Mondom ezt úgy, hogy tényleg nagyon ritka, hogy engem a női főhős fog meg, úgyhogy tessék véresen komolyan venni, hogy ez itt nem semmi. 

Stílus

Itt még talán nem érzem annyira kiforrottnak, mint a másik sorozatban (ez 2006-os születésű, míg az angyalok 2009-esek), de azért egyértelműen Nalini keze munkája ez is. Ugyanúgy elmebeteg módon össze nem illő fajokat kevert össze, de annyira, hogy először nem hiszed el, hogy ebből ki lehet hozni bármit, ami nem bűzlik az izzadtságtól, ő mégis annyira természetesen pörgeti őket a sztorival, hogy tulajdonképpen fel se tűnik a világ értelmetlensége, amíg el nem akarod mesélni valakinek. 
Aki megszokta már a stílust, mert teszem azt a Guild Hunterrel kezdte az ismerkedést, az valószínűleg egész gyorsan túlteszi magát azon, hogy még hozzá képest is rekordsebességgel jutunk el a fülledt erotikáig, de aki esetleg először találkozna vele, annak elmondom, hogy nem kell aggódni, éppen csak a kellő mértékben "pornós" a könyv, az is inkább az elején; a második felében már sokkal inkább a történetre koncetrál, mint a testnedvekre. Szinte hiányoltam is a végére a megszokott rengeteg szexjelenetet. Cserébe az utolsó oldalaknál elmorzsoltam néhány könnycseppet a megkönnyebbüléstől, pedig igazán nem vagyok az a sírós típus, meg túlizgulós se, ha tudom, hogy nem gyilkos hajlamú írót olvasok (és Nalini bevallottan nem az). Persze ahhoz, hogy ez utóbbi eljusson a tudatomig, feltehetően fel kellett volna néznem a könyvből. 

Világ
Lehelletfinoman sci-fis. Tényleg nem durván, de pl. önmagukat vezető autók már vannak, meg hangvezérlésű mindenféle a lakásban, és még egy-két hasonló apróság, ami egyedivé teszi a hátteret. Engem mondjuk néha pillanatokra kizökkentett, el tudtam volna viselni a könyvet a jelenlegi technológiával is, de annyira azért nem volt zavaró.
Magáról a világról egyébként nem érdemes sokat beszélni, mert az alaphelyzet nem túl izgalmas, a kibontása pedig a könyv feladata, nem akarom lelőni a poénokat. Kicsit macerás eleinte megérteni a mentálok dolgait, de hát ők már csak ilyenek. Mindenesetre elég összetett és szövevényes a helyzet, sok lehetőség rejlik benne. Elég sok 13 könyvre, meg ami még jön, és remélem, ezzel mindent elmondtam. Aki még így sem hiszi el, az vethet egy óvatos pillantást erre az angol nyelvű oldalra (vigyázz, mindenütt spoiler!), ahol mindenkiről összegyűjtöttek mindenféle infót. Annyi karakterrel operál a könyv, hogy állítom, összesen nincs ennyi ember a világon, akinek tudom a nevét. 

Karakterek

Nalini jó szokásához híven mindenkit ellátott kellő mértékű lelki problémával, csak még nem mindenkiről derült ki, hogy mi a baja. Mondjuk itt talán nem annyira feltűnő ez a jelenség, mint a GH-ben, átlagos emberi életkorú szereplőkkel nem is lehet nagyon durván bánni, de azért vannak árulkodó jelek. Mindenesetre mindenki szépen kidolgozott, következetes, egyedi, szerethető, és ha egyszer megismerted őket, még többet akarsz majd belőlük. Ha pedig valami rejtélyes oknál fogva eddig nem lettél volna fülig szerelmes a leopárdkölykökbe, hát most leszel ;)
Lucas volt csak egy picit problémás, és mondjuk teljesen belefér a macskajellembe, amit művel néha, de azért nem haragudnék, ha az egyéniségének nárcisztikusabb oldalát a jövőben nem mutogatná, csak a domináns, félisten testű vadállatot. Azzal tökre ki vagyok békülve ;)
Sascha meg egyszerűen zseniálisan csodálatos. Nagyon emberi (egy mentáltól azért ez nagy szó :)), nagyon hitelesen reagál a történetre, intelligens, önfeláldozó, szóval jól össze van rakva. Egyedül az önbizalomhiányáról érzem, hogy kicsit jobban ki lehetett volna domborítani, de még nem döntöttem el, hogy végső soron így hitelesebb-e a karakter, vagy kellett volna még egy kicsit szenvednie. Mondjuk Nalini eleve arról híres, hogy egészen súlyos jellemfejlődéseket eszközöl egy teljesen átlagos hosszúságú könyvben, azt hiszem, azért, mert valójában nem megváltoztatja őket, csak kiengedi a valódi énjüket, ami azért egy kicsit egyszerűbb folyamat. Vagy hát legalábbis gyorsabb, mint kifordítani az egész világukat a sarkaiból. 

Szerelmi szál
"– Háltál már valaha mentállal? (…) 
– Azt mondod, csábítsam el, hogy megszerezzem tőle az információt? (…) 
– Bocs, igazad van. Valószínűleg lefagyna tőle a farkad."
Hát, nagyjából innen indulunk... :D Aztán persze nagyon gyorsan kiderül, hogy jelen esetben erről szó sincs, főhőseink valahogy zsigerből egymásra kattannak, ahogy az lenni szokott, és a szexuális feszültségből kialakul egy egyébként jól felépített lelki kötelék, nyilván egy kicsit meseszerűen, de minket ez nem zavar, sőt. Az első "együttléteik" meg rém viccesek, hogy egyikük se tudja, hogy mi történik, de mi igen... :) 
Sok szót erre sem szeretnék pazarolni, hiszen gyakorlatilag erről szól a könyv, nem akarok se fontos, se semmitmondó részleteket kiemelni, tessen olvasni. Megéri. 

Összefoglalva
Kicsit gyengébb, mint a Guild Hunter, de még így is bőven megüti a mércét. Aki szereti Nalinit, az ebben sem fog csalódni, aki pedig még nem szereti, annak jó alkalom arra, hogy megismerkedjen vele. Talán kicsit emészthetőbb is elsőre, mint a GH, de azt hiszem, ezt már nem tudom reálisan megítélni. 
Gondolom, a következő könyvek során emelkedik még a színvonal is; ezt biztosan ki fogom deríteni valamikor a Könyvhét után, ha végeztem a Shifttel, na meg a Houndeddel, amire már két hete pörgök :) A sorrendre nem esküdnék meg, hangulatfüggően olvasok, majd valahogy jönnek.
A híreket pedig lesem, szólok, ha lett kiadó, és nyugodtan lehet jelezni nekem is, ha valaki előbb észreveszi.