2019. november 27., szerda

Vi Keeland, Penelope Ward - Szívtipró pilóta

Nem ezzel akartam kezdeni a sort, de arra gondoltam este 11-kor, hogy ezt úgyse olvasom végig egy ültő helyemben, majd lerakom egy órácska múlva, és fogok tudni aludni is. 
Izé... Az egy szerencsém az, hogy rövid, kb. három óra volt végigmenni az egészen, szóval nem az első napsugarakra ocsúdtam belőle. Pedig még fáradt is voltam, de kipattantak tőle a szemeim. 
És igen, elismerem, vannak benne gázos pillanatok. De többnyire tényleg csak pillanatok, egy-két mondat vagy kifejezés. (Említettem már, hogy halálosan idegesít az amcsi gödröcskemánia? Milyen gödröcskék? Hol? Nem is látok meg ilyeneket egy emberen, nemhogy vonzónak találjam...) Szóval meglepően jópofa köny, legalábbis ha az ember annak tudja felfogni, ami. Azt meg mindjárt mondom. 

Sztori
Azt hiszem, most értettem meg, hogy mit jelent a "new adult" kifejezés. Ez ugyanis nem egy romantikus könyv, nem is sima erotikus történet, hanem egy mese felnőtteknek. Ennyi szerencsés vagy szerencsétlen véletlent, ennyi jópofa karaktert, körülményt senki nem magyaráz bele nekem egy reál sztoriba. Én viszont szeretem a meséket :) 
Az alaphelyzet az, hogy Kendall barátnénk ül a reptéren, és azon agonizál, hogy hova utazzon el átgondolni az életét, amikor összefut Carterrel. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ő a címben említett pilóta, és rögtön ajánl is egy utat a saját járatával, mert egy öt perces beszélgetés után - amiben nagy szerepet kapnak Kendall mellei is - mindketten úgy gondolják, hogy ez még akár érdekes is lehet. Ja, elég gázul hangzik, ha azt nem vesszük, hogy valójában mindenki vágyik egy ilyen kalandra, tervek nélkül utazgatni a világban valami jó pasival. Mondom én, hogy mese. Kiskorában mindenki táltos paripát akar magának, meg varázspálcát, felnőttként meg bőrdzsekis / egyenruhás szexi pasikkal lazulni a világ egzotikus tájain, ez van.
Szóval Kendall természetesen "minden mindegy" alapon felszáll a Rióba tartó gépre, ahol aztán Carter egy már említett szerencsés véletlennek köszönhetően meg is találja, és onnantól meg nem mesélem el. Annyit tennék csak hozzá, hogy utazgatnak még ide-oda, igazából végig röpködünk valahova, és meg kell mondanom, az is érdekes, kedvem támadt nekem is megnézni egy-két helyet. Mondjuk Dubajt nem... :D 
Üdítő volt egyébként, hogy nem csak arról szól az egész, hogy nyáladzunk egymásra, és nem dugunk, aztán mégis, és hű de jó. Nyilván ez a fő irányvonal, de nincsenek durván eltolódva a hangsúlyok, zajlik mellette az élet is. Mindkét szereplőnek meg kell oldania a maga problémáját, és néha másokét is. Vagy pont nem megoldani. Az utazgatás is lelazítja a dolgot, sok a töltelék, amik mégis hozzáadnak a történethez, szóval egyáltalán nem tömény. 

Karakterek
Kendall egy rettenetesen gazdag 25 éves csaj, de nem az a törtető üzletasszony típus; örökölte a vagyonát, különösebben nem kellett érte megdolgoznia azon kívül, hogy elviseli a családját, ami mondjuk nem egyszerű. És épp el kell döntenie, hogy mennyit hajlandó feladni az életéből a pénzért, az életszínvonaláért. Elég súlyos döntés, ezért is akar elvonulni egy kicsit a világtól meg az anyjától, és valószínűleg ezért is ugrik fejest ebbe az egészbe, mert utána így vagy úgy, de szétesik az élete. Amúgy tökös, laza csaj, de nem az az eltúlzottan nagyszájú, tulajdonképpen szimpatikus. Mondjuk amikor a pornókirálynős stílusát adta elő, az kicsit zavart, de lehet, hogy csak az irigység beszél belőlem :) 
Carter 29 éves, hírhedt szoknyavadász, de őszintén, ahogy ő kinéz meg viselkedik, úgy ezt akár karitatív tevékenységként is fel lehet fogni. Bár nem esett szó róla konkrétan a könyvben, de néha úgy éreztem, hogy ő legalább annyira trófea a csajoknak, mint fordítva. Emiatt egyszerűen nem tűnt gázosnak. Egyébként ahogy gondolkodik meg kommunikál, az rettenetesen férfias, és most nem a macsó értelemben mondom, hanem hogy viccesen őszinte, főleg ami a szexuális frusztrációit illeti. Példákat nem mondok, mert így a szövegkörnyezetből kiragadva inkább elborzasztó lenne, de már az első saját fejezetében megbotránkoztatóan hiteles és valóságos. Később aztán megismerjük a jobbik oldalát is, meg a múltját, és egész szépen összeáll. Nem ilyen "mindenki álompasija" típus, nekem sem a stílusom (bár nem tudom, miért, mert sok tulajdonsága alapján az lehetne), de azért érdekes :)
Egy negatívumot azért meg kell említenem: Kendallnak tulajdonképpen nincsen élete. Carterébe belelátunk, de hogy Kendall mit csinált, mielőtt ez az egész elkezdődött, arra csak egy-két mondatos utalások vannak, és az is arról szól, hogy tulajdonképpen nem csinált semmit. Nem tudom elképzelni, hogy hogy nézett ki egy napja. Felkelt reggel, és...? Szóval ilyen szempontból kicsit izé, de mondjuk olvasás közben nem volt gáz, csak kicsit zavar, hogy nem tudom, hogy ő mégis honnan jutott el a történet végéig.

Romantika/erotika
Mese habbal, de tetszik. Van benne dráma is bőven, meg hullámvölgyek, sőt, a vége felé én is majdnem elhittem, hogy... Áh, nem lövöm le. Nem friss könyv, de hátha valakinek újdonság lesz. 
Szóval tetszett ez a vonal, ami egy romantikus-erotikus könyvnél nem hátrány. Kicsit persze marhaságnak tűnhet, hogy értelmes felnőtt nő belemegy ilyen dolgokba, mint Kendall, de ismerem azt a lekiállapotot, amikor az ember vevő az őrültségekre. Hogy most már úgyis minden el van cseszve, a komfortzónánk hirtelen nagyon kényelmetlen lett, és muszáj nemhogy kilépni, de kiugrani belőle, hogy ne bolonduljunk meg. És akkor belebotlik egy nagyon fura pasiba, aki szó szerint kirepíti abból a komfortzónából, és megmutatja neki, hogy más élet is van, mint amit ő ismer. És nincs elnyáladzva ez sem. 
Az erotikus részek is rendben vannak, bár Carter elég szókimondóan kommentálja a saját részét, nem finom lelkűeknek való. Gondolom, egyéni ízlés kérdése, hogy valakinek bejön-e, vagy inkább az érzelmesebb leírásokra bukik. Ez itt a keményebb kategória. 

Stílus
Laza, humoros, itt-ott kimondottan mocskos, de azért akadnak benne komolyabb gondolatok is. Élvezet volt olvasni, és tényleg nem volt olyan pont, ahol szívesen leraktam volna. 
A fiatalabbak kedvéért mondom, hogy bocs, de a pasik tényleg ilyenek. Gondolok itt a bugyis jelenetre, ami kiverheti a biztosítékot, ha az ember még nem élt eleget :) Barátkozzatok nyugodtan a gondolattal, hogy a férfiak többnyire furák, vannak érdekes elképzeléseik a szexről. Bár ez a része nem nemfüggő, a csajoknak is megvannak a maguk kattanásai, csak azok más természetűek, amiket meg a pasik nem egészen értenek. Például hogy mit eszünk mi az ilyen könyveken. Ez van. 
Vissztérve a stílusra, így érzésre a fordító megizzadt vele, könnyen lehetett volna gázos a végeredmény, de nem lett. Lábjegyzeteznie is kellett itt-ott, ami szerintem jó megoldás volt, hogy aki érti az adott kifejezést, azt ne zavarja egy béna magyarítás, de aki nem, az is tudja, miről van szó. 
Mondjuk egy-két munkatársnak azért küldök egy virtuális tarkónlegyintést a helyesírási hibákért, meg hogy néha elmaradt az az enter a párbeszéd meg a narráció között, illetve az utolsó fejezet konkrétan csak új sorban kezdődik, a cím sincs kiemelve, elég gázos volt így. Ezeken a pontokon elég igénytelen benyomást kelt a könyv, de úgy vagyok vele, hogy végre valami passzol is a címhez. 

Szóval így tessék nekiállni, hogy ez egy mese. Kendall, a dúsgazdag királylány, és Carter, a perverz herceg a nagy fehér repülőn. A fele tök reális, a másik fele teljesen hihetetlen. Van benne egy-két rész, ahol az ember csak forgatja a szemét, de összességében véve egy kedves történet, izgalmas, fordulatos. Azt nem tudom, hogy újraolvasás lesz-e belőle bármikor, mert annyira mélyen nem érintett meg semmilyen téren, de egynek teljesen jó volt. 

"– Az egyenruhádat vetted fel? A bingóhoz?
– A hölgyek kérték, hogy ez legyen rajtam – felelte elpirulva Pökhendi Carter.
– Jesszusom! Az öreg nénik rajtad legeltetik a szemüket! – kaptam a kezemet a szám elé, és kitört belőlem a nevetés.
– Hagyd abba! – mordult rám, és teljesen zavarba jött.
Életében először szerénykedett a külseje miatt, szóval nem tudtam megállni, hogy ne húzzam vele.
– Te vagy a bingós selyemfiújuk!
– Fogd vissza magad, Hetyke!
– Dzsigoló bemondó.
A fejét rázta, de láttam, hogy a szája sarka mosolyra rándul.
– PILF.
– PILF?
– Dugni való pilóta. Olyan, mint a MILF, csak egy dögös pilótával."

"Az emberek fele azt tanácsolja, hogy kövesd az eszedet, a másik meg azt,hogy kövesd a szívedet. Szerintem kövesd azt, amelyik nincs összezavarodva."

2019. november 26., kedd

Coming soon!

Csak hogy lássátok, nem döglött meg a blog, sőt, most kezdünk csak igazán élni. Mind a hat olvasónk nagy örömére közölhetem, hogy az idei karácsonyi szezonban saccra tíz könyvet biztosan be fogok szerezni, a többségük újdonság, bár mire eljutok odáig, hogy elolvassam és írjak is róla, addigra a felük rég nem lesz aktuális :) De a lényeg, hogy feltöltjük a készletet, lesz alapanyag. 
Szerintem le se lövöm, hogy mik lesznek ezek, bár a nagy részét elég könnyű kitalálni, mert a kedvenc íróim újdonságait bizony egytől egyig behúzom. 
Az első rendelésem ma érkezett meg, íme:


Azt hiszem, kis magyarázkodásra szorul a dolog. Haladjunk szépen visszafelé.

Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight
Na jó, ezt talán pont nem kell magyarázni. Rhys. A többi mindegy :D 

Joe Abercrombie: A penge maga
Hát nagyon nem friss darab, és igazából Marci beszélt rá, meg a borítója is tetszett; gondoltam, ha másnak nem, dísznek jó lesz :) Alapvetően nincs bajom a pasisabb fantasyvel, csak jót nem nagyon sikerült olvasnom még. Meglátjuk, hogy teljesít. 
A következő ilyen próbálkozásom Sanderson lesz, akinek az írós óráit imádtam, és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kiváló szakmai tudásával vajon milyen könyveket volt képes alkotni :) De... Az max. jövőre. Decemberben nagyjából két marékkal fogom szórni a pénzt a hobbijaimra, szóval ő egy kicsit még ráér :)

Vi Keeland, Penelope Ward: Szívtipró pilóta
Na, ezt viszont komolyan meg kell magyaráznom, úgy érzem. Alapvetően tökre nem olvasok soha semmit, amiben ilyen szavak szerepelnek, mint a szívtipró. Úgy érzem magam tőle, mintha kiéhezett vénlány lennék, aki másra se vágyik, mint hogy egy macsó pasi szénné kefélje élete hátralevő részének minden napján. Ezek a vénlányok aztán valós macsók híján csak olvasnak ilyen sztorikat, amik feltételezésem szerint nagyon intenzívek, nagyon nyálasak, és nagyon, hát, szarok, szóval minden olyan nagyon, amit az én ízlésem valószínűleg nem viselne el. 
Viszont nem egészen értettem, hogy a KMK miért menne el ilyen irányba, szóval beleolvastam, hogy megtudjam, mégis, mit tud ez a könyv, amitől náluk eladható lesz. Ilyen égetnivaló címmel. Szívtipró pilóta, most komolyan, mégis, egy tízes skálán mennyire gagyi sztorit meg stílust sejtet ez? 
De csak pislogtam, mert abszolút nem volt se gagyi, se eltúlzott, egyáltalán semmi taszítót nem találtam benne, és még a pasi is érdekesnek tűnt. Szóval megvettem, próba-cseresznye alapon. Végtére is nem szabad a borítója alapján megítélni a könyvet. Meg a címe alapján. Meg a fülszöveg alapján. 

Szóval ezek az értékelések biztosan várhatóak a közeljövőben. Még két rendelést leadtam, meg van két-három darab, amit majd boltból szerzek be december végén, mert mittudomén, meguntam a kettesével-hármasával rendelgetést meg a futárra várást. Aztán lehet, hogy a boltos vásárlásból is lesz öt-hat könyv, van annyi a listámon, csak az a kérdés, keret lesz-e rá... :D 

2019. november 6., szerda

Eragon új ruhája

Tudom, tudom, komoly ember nem foglalkozik mindenféle Eragonokkal, pláne egy örökkévalósággal a megjelenés után, de részemről - kövezzetek meg - olvasmányélményként többre értékelem, mint a Gyűrűk Urát, számos okból örök kedvencem, úgyhogy igenis időről időre elő fogom venni. Főleg így, hogy még mostanában is tud meglepetéseket okozni. Idén hármat is. 

Egyrészt nemrég nálam járt barátnőm, akinek hogy, hogy nem, a kezébe nyomtam az első részt. Azt kell róla tudni, hogy a túl komplikált fantasy világok elrontják nála az élményt (megértem, én a sci-fivel vagyok így, a technikai részletek nem érdekelnek, ennélfogva nem is tudom őket követni), de gondoltam, ez majdnem a Gyűrűk Ura világa, csak máshogy hívják az orkokat, jó lesz. 
Na, hát annyira jó lett, hogy az egész sorozatot kölcsönadtam, ráadásul barátnőm férje is bele-beleolvasott a válla fölött, és végül ő is lenyomta az egész sorozatot, aki pedig életében egyetlen fantasyt nem vett még a kezébe. Szóval az Eragon hivatalosan is kapudrog lett :) Az más kérdés, hogy volt némi dühöngés a vége miatt, de hát ízlések és pofonok, én pont a vége miatt csodálom a legjobban. 

A másik újdonság, amitől leesett az állam, az az, hogy idén újra kiadják a sorozatot, olyan borítóval, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy kéne itthonra még egy garnitúra. 

Csak hogy értsétek:


Hát én ezeket megláttam, és azt hittem, ott halok meg, gyönyörűek. Ha valaki nem tudná, mit adjon nekem karácsonyra, akkor íme a tuti tipp. Vagy legalább a borítókat poszterként, körbetapétáznám vele a hálószobát. 

És ha ez még nem lenne elég, jön a folytatás is (vagy olyasmi*), mert ugye a történet vége annyi lehetőséget nyitva hagyott, hogy még én is nekiálltam anno fanfictiont írni, hogy fejben helyretegyem ezt a dolgot. Hát most majd kiderül, mennyire lőttem mellé :) 

Az új rész egy kicsit hosszú címet bírt kapni: A villa, a boszorkány és a sárkány - Történetek Alagaësiából, 1. kötet: Eragon
(Ha valaki tudja, hogy szokás rövidíteni, ne tartsa magában :) "A villa"? "AVABÉAS"? :D)
Hangulatában nagyon tetszik, olyan "Eragonos". Nekem az jön le belőle, hogy talán kevésbé lesz epikus, inkább tényleg csak mesélés, kis lubickolás a világban. Amivel semmi bajom, már egyszer megmentettük a világot a gonosztól, nem kell egy még nagyobb ellenséget bedobni csak azért, mert ez a szokás. Elég érdekes az is, ami anélkül történhet. Ha minden igaz, három novella van a kötetben, remélem, jó hosszúak :)

Paolini egyébként nemigen írt az azóta, hogy az Örökség-ciklust lezárta, szóval nagyon örülök, hogy ezt a sorozatot - mert ugye ha ez egy első rész, akkor lesz több is - sikerült belőle kisajtolni. Vagy legalábbis egyelőre örülök, aztán majd meglátjuk, hogy mit sikerült alkotnia :) De aki kamaszként meg tudott írni egy Eragont, az 30 fölött már talán nem fog szemetet kiadni a kezéből. 
Barátibb áron is adják, mint az eredeti sorozat féltégláit, főleg ha az ember a kiadó oldaláról rendeli meg (amit mindig érdemes bepróbálni, mert a bolti terjesztés brutál drága, a közvetlen rendelés nekünk is és nekik is jó, win-win, szokjatok rá). 

A fülszöveg pedig a következő:

"A vándor és az elátkozott gyermek, ráolvasás és varázslat - és persze sárkányok

Isten hozta önöket Alagaësiában!
Eragon egy éve indult el, hogy megkeresse a megfelelő helyet a Sárkánylovasok új nemzedékének. Azóta fuldoklik a feladatok tengerében: fel kell építeniük egy hatalmas sárkányvárat, egyezkednie kell a szállítókkal, őrizni a sárkánytojásokat, gyógyítani a megőrült sárkányszíveket, összebékíteni a nagyképű tündéket a harcias urgalokkal… soha nem ér a végükre. Az aggódó Saphira, az Eldunarí segítségével úgy próbálja elvonni a figyelmét, hogy megmutatja neki, hol jár és mit csinál a testvére. Felbukkan Angela, a füvesasszony is, Elvával, az elátkozott gyermekkel, az urgalok énekmondója pedig elmesél egy régi, de tanulságos történetet a sárkányról, a bosszúról és a megbocsátásról. A füvesasszony visszaemlékezéseit ihletője, Angela Paolini írta.
Akinek hiányzott már Alagaësia, Eragon és sárkányok, az most visszatérhet Christopher Paolini ki nem apadó képzeletében Az örökség-ciklus világába."

A könyveket itt lehet megtalálni:

Vegyétek, vigyétek, élvezzétek :) Én mostanában kicsit több könyvre pályázom a kelleténél - ilyen ez az év vége, mindig nagybevásárlás van -, szóval nem tudom, mikor fogom rátenni a kezem az új sorozatra, de majd jövök róla beszámolóval. 
(És titkon remélem, hogy a következő rész a "Murtagh" alcímet kapja majd, attól biztos eldobnám az agyam <3 )

* Paolini hivatalos oldala szerint tervben van egy rendes 5. rész is, ami már regény lesz, de arról annyira nem lehet tudni semmit, hogy én még nem élném bele magam.