Chiara - Pillangólány

Na ez az a könyv, amire azóta csorgott a nyálam, hogy kikerült az első fejezete Aranymosásra. Aztán úgy csuktam be, hogy nem értettem, mi ez az egész. 

A továbbiakban erősen spoileres a leírás - bár annyira talán nem vészes a helyzet, hiszen főleg arról tudok beszélni, hogy mi nem történt meg benne. 

A Pillangólány ugyanis a kihagyott ziccerek könyve. Lehetett volna benne mondjuk feleennyi szex, és helyette legalább egy komoly konfliktus, ami nem csak a karakterek fejében létezik, hanem tényleges akadály vagy veszély, máris mennyivel kielégítőbb lett volna. 

Például lehetett volna gond a tanár-diák kapcsolatból, valaki rájöhetett volna, Gábort kirúghatták volna, Virágnak érvényteleníthették volna az érettségijét, történhetett volna bármi, amitől valós problémává válik ez a dolog. De nem történt. Kefélnek a tanteremben, kétszer, és akkor sem. Miért nem? Mire volt akkor jó belengetni, hogy úristen, tanár-diák kapcsolat, mikor semmit nem számít? Persze, Gábor szenved rajta, de ez mégsem akadályozza meg abban, hogy az első adandó alkalommal megdugja a sérült lelkű diákját. Járna is neki a tarkónbaszás, nem szeretem az önuralom nélküli pasikat, akármivel is magyarázzuk. Ilyen alá-fölérendeltségi viszonyban meg pláne nem kéne pattogni, tökre ráért volna az egész balhé érettségi utánig. Így azt az érzetet kelti a dolog, hogy akkor is a farka után ment volna, ha Virág nem élete szerelme, hanem két hét múlva elmúlik az egész. Úgy meg már gáz. 

Aztán lehetett volna gond abból, hogy Virág ugye látja emberek halálát, mert amikor ezt elmondja Gábornak, akkor ő hihette volna azt, hogy bekattant a csaj, és ott hagyhatta volna, vagy még rosszabb. Ez is be volt lengetve a fülszövegben, hogy úristen, mi lesz, ha kiderül - de hát mi lenne, lófasz nincs, "ja, hát ha ennyire komolyan mondja, akkor biztos igaz", és ennyi. Ismét kérdezem: miért? Nem lett volna jobb akár ezt kiemelni, akár bármi más valós okot adni nekik a szakításra, amiből aztán valóban vissza tudnak találni egymáshoz? Miért kellett ehelyett ezt a komolytalan hisztit előadni, amit a pasi se hisz el? Én így hogy vegyem komolyan? Még ha a srácnak is probléma lett volna, akkor azt mondom, teljesen rendben van, de így... Pláne, hogy a nagy szakítás közepén azért még kefélnek is egyet, hogy teljesen biztosak lehessünk benne, hogy úgysem fognak tudni távol maradni egymástól... 

És ha már a szexnél tartunk: mégis ki gondolta, hogy jó ötlet lesz 340 oldalba 11 szexjelenetet belezsúfolni? Ha egyet véletlenül kétszer számoltam (megeshet), akkor is átlag 30-35 oldalanként van egy dugás, ami ugye nem fél oldalas leírást jelent, hanem néha kifejezetten sokat. Értem, hogy erotikus a könyv, és az én kurva anyámat, ha mást vártam tőle, de ez a feszültségkeltési stílus egyszerűen kimerítő. Még ha legalább lett volna valami fokozatosság a szexben, de nem, mindig ugyanolyan erős, ugyanolyan durva (khm, én nem szeretkezem, én baszok, durván, ugye), egy idő után már hangulatában nem ad újat, csak ismétli önmagát. A könyv felénél elfáradt az agyam, és onnantól kezdve nem izgatott fel a dolog semmilyen értelemben, csak néztem, hogy ezek már megint basznak, mint a nyulak. Ha az ember pornóra vágyik, ahhoz teljesen rendben van a könyv, csak akkor minek kellett mellé ez a sztorinak álcázott szenvedés? A Szürke ötven árnyalatában legalább szívbaj nélkül átlapozhattam mindent, ami nem szex, ebben viszont a köztes rész is érdekesnek tűnt, csak aztán sose lett belőle semmi. 

Ami a párkapcsolat részét illeti, engem az is zavart, hogy elég gyorsan összegabalyodnak, nem igazán tudunk izgulni értük, mert az első szex után - sőt, talán előtte is - tök nyilvánvaló, hogy ezek már együtt lesznek életük végéig. Nem sikerült velem elhitetni, hogy ezt a kapcsolatot bármi veszélyeztetheti. 

Számomra a vége is elég kiábrándító volt, vártam volna valami meglepő megoldást, hogy mégiscsak életben marad Gábor, vagy Virág hal meg évekkel korábban, vagy legalább kiszúrja a saját szemét, hogy ne lássa állandóan a pasi halálát - annyi mindent lehetett volna kezdeni ezzel a helyzettel, amiben van egy kis dráma, ha már egész eddig a katasztrófára készültünk. De nem, az a feloldás, hogy a katasztrófa valójában tömény romantika. 
Módszeresen ki van herélve minden lehetséges konfliktus a könyvben, mintha csak szándékos lenne, hogy ne történjen velük semmi rossz a depressziós világnézetükön kívül. Mert az ugye nem konfliktus, hogy a karakterek maguknak vizionálnak problémákat a saját fejükben, holott valójában semmi bajuk nem lenne, ha bevennék a leszarom-tablettát. Egy fél doboz Xanax Virágnak, és ez a regény nem létezik, mert nincs mit leírni belőle azon kívül, hogy sokat dugtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Nem gond, csak akkor ne akarjon úgy tenni a könyv, mintha más lenne, mert kicsapja a biztosítékot. 

Na, ennyit a negatívumokról. Valójában ez a hosszas sírás két darab problémát takar csak, de sajnos mivel pont ezeket vártam, hogy majd marha jók lesznek, nagyon fejbevágott, hogy nem azok. 

De hogy valami jót is mondjak: annak dacára, hogy nem igazán történik benne semmi, mozgalmas a könyv, olvastatja magát. A karakterek lelki élete elég intenzív és érdekes, szóval aki azt hiszi, hogy az eddigi spoilerekből már mindent tud, súlyosan téved. 

A karakterek egyébként rendben voltak, a koraérett 19 éves is hozta, amit kellett, a 38 évesen is látszott, hogy van mögötte élet, a mellékszereplőket is szerettem, ebbe a részébe nem tudok belekötni. Szerencsére a pasi a legnagyobb kínlódás közepette sem fordult át drama queenbe, hanem egész éretten tudott szenvedni, ezért jár a pacsi. Úgy általában életszerűre sikeredett, amit néhány ellenpélda után már nagyon tudok értékelni. 

A nyelvezete üdítően eltér az általam általában olvasott kétes minőségű fordításokétól; kicsit talán néha sok, művészkedős, de tűréshatáron belüli. A szex is kulturáltan van előadva (bár ez nyilván egyéni ingerküszöb kérdése is), kellően erős kifejezésekkel, de mégsem alpárian, éppen csak annyi vulgaritás van benne, hogy életszerű legyen. És amúgy igen, a szexjelenetek egyesével nézve jók, ezt azért egy erotikus regénynél azt hiszem, illik kiemelni. 

A szövegbe belefűzött versekkel kapcsolatban nem tudok sokat mondani, eleve nem vagyok egy versolvasós típus, szóval sem kiakadni, sem elájulni nem sikerült tőle. Mindenesetre tagadhatatlanul a helyén volt minden egyes sor, és sokat hozzáadott a könyv hangulatához. Ami egyébként versek nélkül is megvan, nagyon szépen elegyíti a regény az életszerűséget és a művészi stílust, egészen egyedi atmoszférája lesz tőle, de mégsem tűnik túlzónak. Azt hiszem, eleve ezzel fogott meg, hogy lehet valami úgy is szép, hogy közben hihető és érdekes. Néha ilyet is kell olvasnom, mert a saját nyelvi szintemnek igenis árt a szórakoztató irodalom jelentős része, a szépirodalomra meg nem tudom rávenni magam, úgyhogy értékelném, ha elterjedne ez a kicsit vegyes stílus is. 

A legrövidebben talán úgy tudnám összefoglalni a véleményemet, hogy ha kijön még valami Chiarától, a dühöngés ellenére is adok neki még egy esélyt. 
Hiszen a Pillangólány is könnyen lehetett volna rohadt jó, csak hát nem lett. Másodjára, amikor már tudom, mit ne várjak tőle, valószínűleg kellemesebb élmény lesz. Szóval akit megfogott valami benne, nyugodtan essen neki, mert alapvetően jól megírt köny, abszolút nem az az égetnivaló kategória, csak legyen tisztában vele, hogy vannak hiányosságai.