Elég érdekes regény ez. A szingularitás, pontosabban a technológiai szingularitás témáját próbálja bemutatni, leginkább emberi szemszögből. Ott indulunk, hogy van ez az entrepreneur csávó, ez a Manfred, aki nagyon komoly gazdasági anarchista (jaj de rosszul használtam ezt a szót?), a pénzt idejétmúlt fogalomnak tartja, és a zseniális ötleteivel tesz gazdaggá mindenféle vállalkozókat, akiknek köszönhetően teheti meg, hogy nem foglalkozik a pénzzel. Ebben a szemüvege és a világháló segíti, amik egyfajta tudatkiegészítésként, tudatkiterjesztésként szolgálva gyűjtik és elemzik neki az információt.Aztán ez fajzik el, egyre több minden kerül a virtuális térbe, először csak személyiségszimulációk, komplett szimulált világok, később pedig az embereket teljesen kiszorító mesterséges intelligenciák és veszik át az uralmat.
Van egy csomó dráma (ex feleség, közös lányuk, a macska) is, de őszintén szólva, ez a regény jobb lett volna futurológiai tézisként megírva. Az elmélet, hogy szépen lassan minden anyag a naprendszerekben (kivéve az energiát termelő központi csillagot) átalakul számítókapacitássá, nagyon érdekes, Ennek hatásai az emberi, biológiai társadalomra szintén. De Strossnak nem sikerült igazán érdekes történetet kanyarítania ehhez.
És a macska. Idegesítő, úgyis mindent jobban tudok karakter, kicsit sajnálom, hogy egyáltalán bele lett keverve.
Amúgy alapvetően tisztességes hard science fiction (egészen a végéig), nagyon érdekes részekkel, technológiákkal, de sajnos a karakterek egyáltalán nem tudtak megfogni.