Mély levegő, na még egyszer.
1... 2... 3... 4... kávé, cigi... 5... 6... 7... 8... 9... 10...
Epedve várom azt az időt, amikor végre a mi generációnk kezd el filmeket készíteni. Mert amíg azok az öregek próbálják belőni a célcsoportot, akik nem hiszik el, hogy 20 körül, sőt afölött is van élet YA meg fantasy témában, esélyünk sincs. A Csontváros készítői mondjuk a film csúfos bukása után belátták, hogy alábecsülték kis közösségünk átlagéletkorát, és ennek szellemében készítik majd el a Hamuvárost - legalábbis ezt nyilatkozták, aztán hogy sikerül-e, az majd kiderül.
A Vámpírakadémia ugyanebbe a csapdába esett, a YA legalsó korhatárát célozta meg, vagy talán még annál is lejjebb lőtt. Olyan elképesztően buta mondatokat adtak a karakterek szájába, ami egy bizonyos (elég alacsony) szint fölött teljesen élvezhetetlenné teszi a filmet. Mondom ezt úgy, hogy mesemániás vagyok, tényleg nagyon sok mesét nézek, de azok jórészt képesek úgy érthetőek lenni a gyerekek számára is, hogy közben nem a megboldogult Mónika show színvonalát hozzák. Tegye fel a kezét, aki nem nézi meg bármikor szívesen még egyszer az Oroszlánkirályt (régi szinkronnal, mert Zazu új dala például már ebben a népbutító szellemben készült). Na ugye. A Vámpírakadémia pedig a szövegeket tekintve a közelébe sem ér Szimbáéknak.
Hogy a meséknél maradjunk: az egyébként élő karaktereket elég gyerekes módon beskatulyázták a jó-rossz kupacba, némelyiküket el is torzították, amivel még sokat kéne szenvedniük, ha lennének folytatások (aminek őszintén szólva nem látom sok esélyét), mivel a többségük elég összetett ahhoz, hogy kiderüljön, hogy tulajdonképpen mégsem/mégis "gonosz". Kirova például annyira gáz lett, hogy arra nem találok szavakat, egy igazi rosszindulatú ribancot csináltak belőle, teljesen indokolatlanul.
Az is nagyon zavaró volt az elején, hogy Rose narrálásában kaptunk egy VA-wiki kivonatot, amolyan gyorstalpalót a világhoz; szerintem meg lehetett volna oldani frappánsabban is, de ezen még túlteszem magam, egye fene, ők így látták jónak. Azt viszont sokkal nehezebben nyelem le, hogy egy csomó párbeszéd csak miattunk zajlott le, érezhetően nekünk szánták az elhangzott információt, nem egymásnak. Lissának meg ez a vérundora nem is tudom, hogy honnan jött és mi értelme volt, meg hogy mitől változott meg a végére. Ha valaki vágja, kommenteljen már, mert tényleg lövésem sincs, mit akartak ezzel mondani.
A színészekről egy kicsit nehéz nyilatkozni, mert gyaníthatóan rendezői utasításra olyanok, amilyenek, de azért egy-két mondatot szentelnék nekik is. Zoey Deutsch egész jó kis Rose-t rakott össze, jól áll neki ez a badass-dolog, érzelmes tekintete is van meg minden, szóval az ő karrierjének szerintem jót tett a film. A Lissát alakító Lucy Fry-ra sem lehet egy szavam sem - azon kívül, hogy még mindig szélesszájú kisbéka feje van, és kicsit sem arisztokratikus. Dimitri (vagy ha úgy jobban tetszik, Dmitri) pedig végül is nem volt olyan gáz, mint amire felkészítettem magam, de azért messze volt a szótlan dhampyr félistentől, akit vártam. Sok volt a nyál és kevés a keménység (amit egy orosztól nem várna az ember, de sikerült), a szinkronszínésznek pedig elfelejtettek szólni, hogy az egész magyar fandom egy halálosan szerelmes orosz akcentusos Rózáért eped. Aki meg nem ismeri a könyvet, annak valószínűleg fogalma sincs, hogy ezek ketten mit esznek egymáson, vagy hogy mennyire gáz valójában, hogy egyáltalán bármi is van köztük... Néha megjelennek egy-egy közös jelenetben, verekednek kicsit meg szívatják egymást, és szerelem. Csókolom, Watersék, tetszettek olvasni a könyvet?
Összességében véve sekélyes lett a film, nem fordítottak túl sok figyelmet az emberi kapcsolatokra, vagy a személyiségekre, ami pedig azért egy lányregény adaptációjánál elég nagy hiba. A sztorira ugye nem kellett energiát pazarolni, mert az adott volt, a maradék jeleneteket meg vélhetően elbohóckodták fél kiló fű meg speed mellett. Nem mondom, néha nem a sírástól, hanem a nevetéstől görnyedtem, tényleg voltak ütős poénok, de ez sajnos nem vitte el a hátán a filmet. Egyetlen poént emelnék ki: az "ezek a vámpírok nem csillognak" beszólás az elején teljesen elment volna, ha nem azzal lenne tele az internet évek óta, hogy a fanok világszerte győzködik egymást és a többieket, hogy ez bizony nem Twilight. Az egész bandának valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy mit csinál, miért és kiknek.
Összességében véve sekélyes lett a film, nem fordítottak túl sok figyelmet az emberi kapcsolatokra, vagy a személyiségekre, ami pedig azért egy lányregény adaptációjánál elég nagy hiba. A sztorira ugye nem kellett energiát pazarolni, mert az adott volt, a maradék jeleneteket meg vélhetően elbohóckodták fél kiló fű meg speed mellett. Nem mondom, néha nem a sírástól, hanem a nevetéstől görnyedtem, tényleg voltak ütős poénok, de ez sajnos nem vitte el a hátán a filmet. Egyetlen poént emelnék ki: az "ezek a vámpírok nem csillognak" beszólás az elején teljesen elment volna, ha nem azzal lenne tele az internet évek óta, hogy a fanok világszerte győzködik egymást és a többieket, hogy ez bizony nem Twilight. Az egész bandának valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy mit csinál, miért és kiknek.
Egy csomó random jelenetet kikapkodtak egyébként a könyvből, valószínűleg ilyen "had örüljenek a fanok" alapon, mert a filmhez mint önálló műhöz semmit nem tesz hozzá például az, hogy Dimitri mikor verte meg az apját, vagy hogy Tatiana lehordja Lissát, sőt, maga Tatiana is egy tök felesleges karakter volt. A könyvben fontosak, mert van hatásuk, itt egyszerűen csak a "húúú, ez is benne volt" effekt a lényeg. Ezek miatt sajnos kevesebb fontos dolog fért bele az időbe, és azokat sem sikerült elmélyíteni. Azt kell mondanom, hogy még a Twilight is mélyebb ennél, ők legalább próbáltak az érzelmekre koncentrálni, ebből meg simán csak egy újabb sulis film lett.
Voltak azért jó megoldásaik, például Rose és Lissa kötelékét nagyon szépen érzékeltették, jó volt ez az elsárguló szem effekt, teljesen egyértelművé tette, hogy mi történik. A varázslatot egész természetesen oldották meg, a harci jelenetek csak néha voltak gázok (az ember szerint akkor se, csak én vagyok helikopter), a jól használt fiatalos szleng egész életszerűvé tette a filmet, és meglepő módon strigaként mindenki sokkal jobban nézett ki, mint egyébként, de ez sajnos mind-mind kevés ahhoz, hogy bármit is akarjak a jövőben ettől a társaságtól.
Végigkövettem facebookon a film készítését; gyakorlatilag amint bejelentették, rátapadtam a hivatalos oldalukra. A kezdeti lelkesedésem nagyon gyorsan átcsapott gyanakvásba, majd abba, hogy vért izzadva próbáltam nyitott maradni. Hiába. Ugyan egészen más helyeken cseszték el, mint ahol vártam, de végső soron jobban jártunk volna, ha bele se vágnak ebbe. Csináljon minden adaptációt az Éhezők viadala bandája, és kész, mindenki más meg maradjon meg annál, amihez ért.
Inkább ezt nézzétek, rossz minőségű és csak 3 perc, de sokkal jobban visszaadja a könyvet. És Ben Barnes.